Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Gábor Ildikó: Az iparosból lett vállalkozó – Beretvás Pál (1825–1883)

192 Gábor Ildikó Béla A szállodájukban pincér volt, 40 évesen, nőtlenül halt meg a kórházban.

116 Lajos Szülei halálakor ő még kiskorú - 5. osztályos gimnazista - ezért az árvaszéki iratok alapján róla tudunk legtöbbet. A család gondoskodik róla - még anyai nagybátyja, Ugrik Mihály is segíti. Gyámja előbb Sándor, majd Pál lett. A gyámi számadásokból kitűnik, hogy a fiú számára próbálták a megszokott életvitelt biztosítani. Folytatta zongoratanulmányait, mert állandó tételként szerepel a zongora szállítása, hangolása. Kottákat és dohányt Budapestről hozatott, előfizetett a Magyar Szalonra, egy kiállítás kedvéért felutazott Pestre. Majálisra és egynapi ellátásra 20 Ft-ot költ, ami nagy összeg, ha azt nézzük, hogy egy öltöny ruhát 28 Ft-ért készíttetett és Pestre az útiköltsége csak 8 Ft volt. 1888-ban a kecskeméti gimnázium befejezése után Budapesten tanul párhuzamosan a Kereskedelmi Akadémián és a jogi karon. Ekkor már beteges: húszévesen térdízületi panaszai voltak, amelyet több hónapig kezelt az orvos, ápoló járt maszszírozni, egyhónapos fíirdőkúrát vett Lipiken

117 a gyógyulás reményében.

118 23 évesen hunytéi.

119 Összegzés Beretvás Pál igazi iparoscsalád tagja, hiszen apja, testvérei, apósa, sőt még gyermekeinek keresztszülei is mind iparosok voltak. Minden adott volt tehát, hogy ő is az elődök megszokott, céhkeretek közé szorított életét élje. Azonban a benne rejlő vállalkozó szellem új útra terelte, tisztes szegénységből verekedte fel magát a város tiszteletreméltó és tekintélyes polgárai sorába. Többféle tevékenységével, az újabb és újabb vállalkozásaival a biztos talpon maradást és családja felemelkedését akarta elérni. Gyermekei neveltetése is azt mutatja, hogy számukra már egy jobb minőségű életet akart biztosítani: különösen az ifjú Lajos zongoraleckéi, gyakori ruhavásárlása, gyógyfürdőbe járása, vagy előfizetése egy társasági lapra már a vagyonos polgári életmód elemeit idézik. Beretvás többször is büszke öntudattal említette a város érdekében tett áldozatvállalását, mellyel megépítette szállodáját, s amellyel saját és családja jövőjét kockáztatva építette és szépítette városát. S valóban rendkívüli szorgalmával, munkabírásával, s nem utolsó sorban céltudatos üzleti érzékével maradandó hírnevet, elismerést és megbecsülést szerzett. A város idősebb nemzedéke több mint száz év múltán, ma is nosztalgiával emlékezik Beretvásra: az emberre és munkásságának jelképére, a szállodára. 116 EV. AK. III. kötet 34. p. 10. bej. 117 Pozsega megye, ma Horvátország. 118 BKMÖL IV. 1912b. 11.176/1883 119 A halotti anyakönyvben a foglalkozásánál népfelkelő magánzó van feltüntetve. EV.AK. II. kötet 219. p. 31. bej.