Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bárth Dániel: Statuta Generalia (1738) – Vallásosság és mindennapi élet Patachich Gábor kalocsai érsek általános rendelkezéseinek tükrében

Statuta Generálja (1738) 149 Az egyházi szokásjog egyetemes vonásaiból következően érthető analógiák ellenére a Statuta Generalia kétségtelenül önálló arculattal rendelkezik. Patachich célja az volt, hogy a más egyházmegyékben is ismeretes szabályokat a kalocsai főegyházmegyére szabja, a helyi viszonyokból adódó jellegzetességekre alkalmazza. Az akkurátus érsek szabályzata szinte lefordította, kézzelfoghatóvá tette a romjaiból felépülő egyházmegye papsága és hívei számára az egyetemes egyházi rendelkezéseket. к STATUTA GENERALIA forrásértéke Az általunk közölt egyházi szabályzat tíz nagy fejezetét a címek alapján a következő nagy témacsoportok köré szervezte az összeállító: I. templom; II. harangtorony; III. sekrestye; IV. templomi gondnokok; V. plébánia; VI. stóladíj; VII. tanító; VIII. hívek; IX. plébános; X. szerzetespapság. Tartalmi tekintetben nem ilyen egyszerű az egyes témák elhatárolása, minek következtében átfedések több kérdés kapcsán előfordulnak. így például a plébános feladatkörére vagy a hívek mindennapi gyakorlatára vonatkozó rendelkezések - érthető módon - nem csak egyetlen fejezetre korlátozódnak. A Statuta Generalia különféle ájtatossági gyakorlatokra és kultuszformákra vonatkozó rendelkezésekkel kezdődik. Az érsek szabályozta a vecsernyék és Utániak megtartásának időpontját, az újhold vasárnapi

46 és a nagyböjti péntekeken szokásos körmenetek vezetésének lehetőségét. Szorgalmazta, hogy a templomokban év végén hálaadó istentiszteletet tartsanak. A temetőkkel kapcsolatban előírta, hogy azokat évente tisztítsák meg a gaztól, és lássák el feszületekkel.

47 A rendelkezés kitért a harangozás kérdésére, amelynek pontos rendjét a plébánosok írták elő a harangozónak. A halottakért reggel, délben és este harangoztak, de föltétlen napkelte után és napnyugta előtt. A szabályzat kötelezővé tette a vihar elleni harangozást, sőt Szent György naptól Szent Mihályig az esti harangszó után a nagyharang megkondítását is előírta a kedvező időjárás érdekében. A plébániáknak külön harangot kellett beszerezni arra az esetre is, amikor haldoklóhoz vitték az oltáriszentséget. Az újhold vasárnapi ájtatosságok liturgiatörténeti és történeti néprajzi feldolgozása még várat magára. Ennek során tisztázni kell a szokás elterjedésének kérdését is. A kalocsai főegyházmegye katolikusai közötti népszerűségét mutatja, hogy még a XX. század derekán is általánosan ismert és gyakorolt „observantia"-ként adtak hírt róla. - HUSZÁR Ernő 1949. 27-28. Vö. még: HEGEDŰS Antal 1954. 199. Hegedűs fejtegetésével, a szokás balkáni-török eredeztetésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy a dunántúli (HOSS József 1948. 32.) és a nyitrai egyházmegyéből származó (EP 1766. 50.) XVIII. századi adatok e kultuszforma jóval szélesebb elterjedésére utalnak. Utóbbi rendelkezés végrehajtásának ellenőrzése - főként vizitációk alkalmával - végigkísérte a XVIII. századot. Vö. például: BÁRTH Dániel 1999a. 315.; LAJTOS József 1942. 32. A temetők tisztántartására vonatkozó zsinati rendelkezéseknek nagy hagyománya van. Vö. például a szombathelyi zsinat (1579) 19. pontját. - SZVORÉNYI, Michael 1807.229.