Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Wicker Erika–Knipl István: Középkori falvak a császártöltési határban

Középkori falvak a császártöltési határban 107 A templom hitelesítésére 2002-ben került sor. Annak ellenére, hogy az ásatásnak nem volt költségvetése, s a munkákat mindössze három napig 3-5 munkással végeztük,

78 továbbá a 70-80 cm-ig végig köves, szétszántott talajon nehezen haladhattunk, reményeink szerint két templom falainak szakaszát találtuk meg. „2002. augusztus 10. A sűrű aljnövényzet ellenére sikerült megtalálnunk a feltételezett északi fal téglasorát. E téglasorra merőlegesen, az akácsorok 2 m széles közében jelöltük ki az É-I árkot. A kb. 2,5 х 0,7 m nagyságú árokban a felszíntől számított 50-70 cm mélységig kizárólag szétszántott, tégla- és habarcstörmelékes réteget találtunk. Ez alatt sikerült feltárni a mintegy 120 cm mélységig terjedő alapozási árkot, valamint a vörös színű, zúzott téglákból álló, habarcsos alapozást. A falnak 70 cm-es szakasza vált az árokban megfigyelhetővé. Többi részének feltárására nem volt mód, mivel a fal benyúlt az akácsor alá. Az É-I ároktól 8 m-re DK-re hasonló nagyságú árkot jelöltünk ki (Ka árok), itt lényegesen kevesebb volt a téglatörmelék. Az árok mélyítését 60 cm mélységben abbahagytuk, ekkor még nem értük el az altalajt, helyette tőle 2 m-re K-re jelöltük ki a Kb árkot, mely 4*0,6 m nagyságú volt. Az árok déli részében 60 cm mélyen elértük az altalajt. A feltárás során mindkét árokból több emberi váz bolygatott maradványai kerültek elő. A továbbiakban négy, egymástól elkülönülő felületen (1-4 felület) megtisztítottuk a felszínt a növényzettől, feltételezve, hogy az esetleges törmelékszóródás kijelölhet további falszakaszokat. Ezt csak az 1. és 4. felületen tudtuk megfigyelni, melyek közül az 1. jelezheti a templom északi vagy keleti falának a vonalát, esetleg a sarkot, az utóbbi talán a déli falat. 2002. augusztus 18-19. Az egy héttel korábban megtisztított 1. és 2. felületen jelöltük ki a K-I és D-l árkokat, továbbá a keleti fal feltételezett vonalában a K-2, K-3 és K-4 árkokat. A D-l árokban 80 cm alatt jelentkezett a déli fal kb. 60-70 cm széles sávja, a kb. 150 cm széles alapárokkal. A fal az É-I árokban talált falszakaszhoz hasonlóan téglatörmelékes, habarcsos szerkezetű volt. Az árok déli végében a már feltárt szakasztól mintegy 50-60 cm-re egy újabb hasonló szerkezetű falszakasz jelentkezett. K-I árok: Az F-I felületen jelöltük ki, mérete 2,2x0,7 m, a felszíntől 70 cm mélységig a talaj bolygatott volt, alatta az árok közepén egy kb. 80-90 cm széles, 10-15 cm magas agyagalapozást figyeltünk meg.; K-2 árok: Az árkot 2,5*0,5 m nagyságúra jelöltük ki, a keleti fal feltételezett helyénél, majd meghosszabbítottuk 1,5 m-rel. Az árok közepe táján, mintegy 80 cm mélységben, a K-I árokban feltárt agyagalapozáshoz hasonló alapozást sikerült feltárni, mely az árok közepénél L alakban Wicker Erika hitelesítő feltárása, 2002. KJM RA 2002.1107; 2004.1197. A leletmentésen Knipl István, akkor még régészhallgató és barátai vettek részt: Baranyai László, Freidinger Tamás, Gróf András és Törőcsik Balázs. Segítő munkájukat ezúton is köszönjük.