Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Wicker Erika–Knipl István: Középkori falvak a császártöltési határban
Középkori falvak a császártöltési határban 101 eddig nem találtuk. Helyi elbeszélések szerint ugyan állítólag embercsontok, sőt kardok és egyéb fegyverek is előkerültek innen, de egyelőre olyan tanúnak, aki ezeket látta volna, nem akadtunk nyomára. Nevét feltehetően egy nagyobb kiemelkedésről kapta: „azon Szamár-orrú nevezetű hegyen lévő mostis láczatos határ tartatott az Érsekség Hajósi fölgye és Kélesi föld között választó határnak" (1769). 41 Más hagyomány úgy tudja, hogy „ ...it volt valamikor a szamár legelő, ezen dűlő egy nagy völgyben fekszik körül véve dombokkal, [...] it fakadnak azon források, honnan a patakmalom a faluba vizét nyeri. " 42 Nevét a közelmúltig a „szamárhegyi szőlők", „felső szamár völgyi kaszálók", „alsó szamár völgyi kaszálók" elnevezések is őrizték. 43 Az út nem vezetett egyenesen a völgy torkolatáig, a későbbi falu közepére, mert ott „ a falu közepén egy hajlat van, mely azelőtt rendezetlen mocsár volt, lecsapoltatván most igen jó veteményes kertek vannak ott. " Ez a tó a 19. századig nagyméretű lehetett, „ ezelőt a falu közepét egészen elfoglalta, de a lakosság által kerteknek kitöltetvén, most igen csekély terjedelmű. " 45 A tó kikerülése miatt a Szamárvölgyön keresztül vezető út a későbbi falu délkeleti végénél, az Altbergnél végződött, egyik ága innen a falu irányába, a másik a Kétvölgybe vezetett. A KÉTVÖLGY Császártöltés és Hajós találkozásánál, a töltési halastavak feletti magaspartról két, a part alján találkozó, lejtős út vezet a mély fekvésű területekre, az Őrjegnek is nevezett Vörös mocsár legdélibb részére. E két völgy által bezárt rész az Őrjeg felől nézve különös formájú, kúp alakú „hegyet" alkot (3. kép). Területe több régészeti korszakban is lakott volt. „Császártöltés községnek a szomszédos Hajóssal határos részén az ú.n. Kétvölgyben - helyi általános iskolás tanulók bejelentése szerint - cserepek és embercsontok kerültek elő. A két mély völggyel szabdalt magasparton sok, főleg a középső bronzkorból származó cseréptöredéket találtunk. A magaspart peremén elszórtan emberi csontvázrészek voltak a felszínen, s a sok mély beásás arra utalt, hogy a temetőt nemrég megbolygatták. A mindössze néhány napig tartó hitelesítő feltárás nem vezetett különösebb eredményre. Mivel a bronzkori telep területén mezőgazdasági művelés folyt, egyelőre csak a feltételezett temetőrészen jelölhettünk ki két kisméretű kutatóárkot. Ezekből két teljesen feldúlt emberi váz néhány csontja, valamint egy bolygatatlan, ENy—DK irányítású, melléklet nélküli váz került elő. Sírfoltot a sárga homokban nem tudtunk megfigyelni. " 46 A temető korát azóta sem sikerült meghatározni. 41 BÁRTH János 1983. 42 Hoffmann Lajos jegyző és Petz Bernát bíró közlése, 1864. In: PESTY Frigyes 1984. 77. 43 Hoffmann Lajos jegyző és Koch Vintze „heletes" bíró közlése, 1865. In: PESTY Frigyes 1984. 74-75. 44 Hoffmann Lajos jegyző és Petz Bernát bíró közlése, 1864. In: PESTY Frigyes 1984. 77. 45 Hoffmann Lajos jegyző és Koch Vintze „heletes" bíró közlése, 1865. In: PESTY Frigyes 1984. 73. 46 Wicker Erika hitelesítő ásatása, 1987. A jelentés: H. TÓTH Elvira 1990. 85.
