Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Bereznai Zsuzsanna: Levesek, mártások és főzelékek az alföldi sváb paraszti és polgári konyhán

302 BEREZNAI ZSUZSANNA ízlésvilágot tükröz. De az ételek fogyasztásának alkalmai az étkezések rendjében már eltérő jelleget mutatnak. A XX. század első felében, az 1960-as évekig, a magángazdálkodás idején a parasztcsaládokban nyáron a napi háromszori (reggel, délben, este), télen a napi kétszeri (délelőtti és délutáni) étkezés volt szokásban. Polgárcsaládok esetében pedig a napi három-, illetve négyszeri (reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora) étkezés volt általános. Annak ellenére, hogy mai szemmel nézve a XX. század első felében az ételkínálat igen egyhangú volt, viszonylag mégis sokféle levest, mártást és főzeléket készítettek a paraszti és polgári konyhákon egyaránt. REGGELIRE FŐZÖTT LEVESEK, MÁRTÁSOK, FŐZELÉKEK A sváb parasztcsaládokban igen régi hagyománynak tartják a reggelire főzött levest. Hartai szegényparaszti háztartásokban a XX. század első felében mindennap rántott leves volt reggelire. Idős asszonyok ma is főznek reggelire köménymagos rántott levési, heti egy-két, vagy ennél is több alkalommal. Ugyanakkor a XX. század első felében az is előfordult nagygazda családokban, hogy nem a takarékosság, hanem a hagyományhoz való ragaszkodás miatt, pusztán szokásból főztek reggelire rántott levest, legalább heti egy alkalommal. A doroszlói svábok körében reggelire meg vacsorára még az 1950-es években is szokásban volt rántott levest főzni. A reggelire készített levesek között a leggyakoribb a köménymagos rántott leves volt: a tányérba aprított vagy megpirított kenyérkockákra rámerték a forró levest. Tejlevest is fogyasztottak reggelire, vacso33 rara. A rántott leves másik formája, a savanyú tojásos leves sűrű, mártásnak nevezett változata a hajósi sváb parasztok körében volt kedvelt reggeli, s az idősek között ma is sokan fogyasztják reggelire is. A tojásos savanyú mártást nyáridőben még a mezőn is elkészítették, vasháromlábban, azaz háromlábú öntött vaslábasban. A Szigetújfalun a szegényebb családok még a XX. század közepén is fogyasztották a rántott levest kenyérrel reggelire.

34 A vállaji és a mérki svábok táplálkozásában is szokásban volt az, hogy reggelire valamilyen levest ettek.

35 A balmazújvárosi Németfalu lakói ugyancsak fogyasztottak reggelire rántott levest, főleg a kenyérsütés napján, melyet lángossal ettek. 6 KOVÁCS Endre 2004 43. PFLUM Gizella 1969-70. SZABÓ Ágnes 1998 351. VAJDA Mária 1981 338.