Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Merk Zsuzsa–Rapcsányi László: Megkésett emlékezés

274 MERK ZSUZSA - RAPCSÁNYI LASZLO Jánoshalmi utunk után a Felső-Bácska с lap számait néztük át, melynek teljes sorozata nem a kiadó székhelyén, Jánoshalmán, hanem a bácsalmási könyvtárban található. (Bácsalmás évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a bekötött évfolyamok megvásárlásával valóságos kincsre tesz szert.) Bácsalmásra buszoztunk, s a folyóiratból sok mindent megtudtunk az orvos és ember tevékenységéről, születési helyéről, idejéről. Halálának dátumát azonban nem, pontosabban csak annyit, hogy 1935-ös nyugdíjaztatása után feleségével Bajára költözött. Átnézve a bajai katolikus halotti anyakönyveket, nem bukkantunk nyomára, s egyetlen bajai temetőben sem nyugszik, pedig Rapcsányi Jakab neve a bajai újságokból 1938 körül eltűnt. Egy szerencsés beszélgetésnek köszönhetően megtudtuk, hogy a bajai katolikus anyakönyvekben hiába is keressük, mert evangélikus vallású volt. A Rapcsányi Jakabéknál utoljára szolgáló leány, Dobos Erzsébet, aki ma Budapesten él elmondta, hogy a „Bella asszony ugyan katolikus volt, de a doktor evangélikus". Tőle tudtuk meg, hogy Baján, a Szent Antal u. 8. számú házba költöztek Jánoshalmáról. A budapesti Orvostörténeti Múzeum Könyvtárában többféle orvosi évkönyvet, bibliográfiát, címtárat találtunk, s az egyikben Rapcsányi Jakab szegedi címe szerepelt 1942-ben, utoljára 1947-ben. (Igaz, ekkor már egy éve halott volt.) Szegedre utaztunk, s először a házat kerestük, melyet az orvosi címtár jelzett: Somogyi u. 20. Itt senki sem emlékezett Rapcsányi Jakabra. Később derült csak ki, hogy Szegeden a mai Somogyi u. 13. számú házban laktak (a két világháború között Somogyi u. 20.), ami Fekete-ház néven ismert. A szegedi evangélikus tiszteletes, Cserháti Sándor készségesen segített a sír megtalálásában. A Bajai úti temetőben külön részben található a protestáns temető. A hármas sírparcellán magasodó sírkövön a Dr. Rapcsányi család felirat szerepel, s rajtuk kívül sok-sok számunkra idegen név. Hónapok teltek el, s mi még egyetlen fényképet sem láttunk Baja város monográfusáról, az újságokban akkoriban nem dívott a fotó, no meg kis vidéki lapocskákról van szó, bár közelmúltunknak ezek alapvető forrásai. Olvastuk a sírkövön látható családneveket: Karl, Lichtler, Háznagy, Romvári, Plachy. Kik Ok? A rokonok, leszármazottak tudhatnak-e valamit is Rapcsányi Jakabról, vagy О is olyan reménytelenül elvész számunkra, mint szülőfaluja, Bulkeszi? Hűvös, őszi temetőjárásunkat Szegeden kései ebéddel fejeztük be, no meg a hogyan tovább kérdéseivel folytattuk. És jött a nagy gondolat: Nézzük meg a síron látható nevek közül, hátha találkozunk valamelyikkel a szegedi telefonkönyvben. Szerencsénk volt: a Háznagy név volt ábécében az első, s több ilyen nevű szegedi lakos is szerepelt a telefonkönyvben. Dr. Háznagy Andrásné pedig abban a Mérey utcában, mely a buszmegálló felé útba esett. Becsöngettünk. Egy hölgy hangja szólt a kaputelefonba, s bebocsátást nyertünk ismeretlenül is. Húsz perccel a bajai