Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Kürti László: Egyháztörténet és politika: Ladánybene betelepülése

EGYHÁZTÖRTÉNET ES POLITIKA... 247 volt úgy fogalmazni, hogy a községi levente „egyesületi életet nem fejt ki ... A leventékkel egyedül Kovács Pál községi plébános, mint KALOT vezető foglalkozik. Ezen összejöveteleken is legfeljebb 10-15, de legjobb esetben 20 levente jön össze".

90 Az okok között felsorolták a fiatalok kocsmai italozását, és, hogy hiányzik a hivatalos oktató és levente székház. A bizottság javasolta a székházépítést, s erre a levente egyesület 5045 pengő megtakarított pénzét fel is ajánlották. A háborús viszonyok ellenére 1943 nyarán Kovács Pál püspöki engedéllyel három tábori misére kapott engedélyt: május 30-án hősök napján, június 13-i levente napon, és június 24-i úrnapján. Erre azért volt szükség, mert a szabadban tartott misére igen sok gyermeket és leventét (mintegy 150-et) toborzott össze. A hívek buzgóságát jelzi, hogy 1943-ban még egy keresztállítás is történt. A Terenyicsalád Tatárszentgyörgy Sarlósári puszta határán állított fel egy fakeresztet és vállalta, hogy környékét rendben tartja.

91 A háború kellős közepén még Pétery József püspök is ellátogatott Ladánybenére, ahol 1943. szeptember 21-én 260 főt bérmált az iskola udvarán. A következő évben a KALÁSZ tagjai alsónemüket varrtak a rászoruló gyermekeknek. Ilyen viszonyok között köszöntött be a második világháborús korszak, amikor a templom építése teljesen leállt, mivel lehetetlen volt beszerezni bármilyen építőanyagot. Kovács plébános jótékonysági sorjegyekkel próbálkozott a templomépítéséhez a kellő pénzt összegyűjteni. 1941-ben még Jászladányban is árulták a 20 filléres sorsjegyeket: a legtöbb sorsjegyet Turupuli Péter egyházgondok és Szőrös Veronka, a községi főbíró leánya, adta el. A fődíjat, az egymázsás hízót, jászladányiak nyerték. A téglakészítést Kis Pál Imre vállalta el a mérnök által javasolt téglapréssel és neki is fogott a munkának 1942. októberében. Az alapozás megkezdését sikerült 1942-ben elkezdeni, de a pengő értéktelenedése miatt az egyháztanács úgy döntött, hogy az összegyűlt pénzt ingatlanba feketetik: 1944 végén Paczalos János hat holdas földjét vették meg 25 000 pengőért. Közvetlen a világháború után az országban az egyház és az állam viszonya kezdett drasztikusan átalakulni, bár erről a ladánybenei helyzet még nem tanúskodott. A templom építése csak lépésben folytatódhatott, mivel a háború idején szinte lehetetlen volt tervezni és kevés volt a munkaerő is. 1945-ben például az összegyűjtött téglából Kovács plébános a rászorulóknak kölcsönbe adott több ezer darabot. Kérvényére, amelyet a lajosmizsei egyházhoz adott sajnos negatív válasz érkezett Tóth József plébánostól, mivel az egyház pénztára teljesen üresen állt.

92 A templom takarékosan összegyűjtött pénze (6000 pengő) is eltűnt. Szintén nem segített József püspök döntése, amellyel megtiltotta a pünkösdi gyűjtést a templomépítés költségeinek fedezésére. Indokként hozta fel, hogy a pünkösdi gyűjtést a dunaharaszti és pestszentimrei lebombázott templom javára kell fordí90 Alispáni Iratok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, PML. IV. 408/b, 16744, 1944. február 17. 91 Levél 1943. augusztus 31., és a püspöki engedély 1943. október 14. 92 Tóth József tisztelendő levele Kovács Pálnak, 1946. december 12., Lajosmizsei Helytörténeti Archívum.