Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Kürti László: Egyháztörténet és politika: Ladánybene betelepülése

240 KÜRTI LASZLO vasárnap Ladánybenen kellett misézzen és minden nagyobb ünnepen köteles volt szolgálatot végezni (keresztelés, gyóntatás, beteglátogatás, stb).

54 A lajosmizsei esperesnek az egyháztanács köteles volt viszont a tartozást, amely 1929 óta halmozódott, részben megtéríteni. Az egyház és a (vendég) plébános között az 1930-as szerződést a váci püspök minden évben meghosszabbította: először 1932. augusztus végéig, majd 1933. november 17-ig.

55 A hívek közömbössége miatt az egyházi adó behajtása igen nehézkes folyt. Sárközy Kálmán már március közepén jelezte, hogy az adókat nem tudta behajtani és ez így is marad „míg a hátralékosok, főként a vagyonosabb s a notórius mulasztók kíméletlen elbánásban nem részesülnek."

56 De 1933. októberében a község jegyzője, Baráth Demeter, a ladanybeneiek kérésére levelet fogalmazott meg a püspöknek és Mihálovits esperes-kanonoknak. Ebben adott hangot a község lakóinak felháborodottsagáról, amiért a Lajosmizséről kijáró második káplán a szerződésben leírtaknak nem felelt meg. A káplán minden hónap harmadik és negyedik vasárnapján kellett, hogy szolgáljon egy-egy misével: egyet a felnőtteknek, egyet pedig a gyerekeknek és a leventéknek. A levélből megtudjuk, hogy az utóbbi már két alkalommal maradt el. De ebben a levélben a felkért főjegyző sajnálkozását is kifejezte, hogy község „háztartása nem bír el annyi terhet még, hogy egy lelkipásztort kérhetnénk."

57 Igaz, hogy az eredeti szerződés szerint a káplán fuvarozását a község vállalta fel. A levél írója még kihallgatást is kért, hogy a helyzetet jobban el tudja magyarázni, megemlítve, hogy más helyeken (?) a lelkipásztor fizetség nélkül végez hasonló teendőket és a fuvart is Lajosmizse állja. A Mihálovitsnak írt levélben Baráth Demeter gúnyosan „Dicső állapotok"-nak titulálja a helyzetet és egyenesen a község és a lajosmizsei esperes közötti szerződés felbontását javasolta.

58 Ez a levél eljutott a püspökhöz is, aki november 8-i levelében értesítette a lajosmizsei esperest döntéséről. A levél tartalma figyelemreméltó: „ Főtisztelendő Kanonok, Esperes-Plébános Úr! A renitenskedő ladánybenei hívekkel mindenesetre éreztetni kell, hogy ha ők nem tartják meg a megállapodást, Kanonok Úr sem tartja azt magár kötelezőnek. Mindenesetre leghelyesebb az egyházi adót a közadókkal egységes kezelésbe venni. Nem értem minő címen részesül a kántor, a harangozó (melyik?) az egyházközségi jegyző ? és pénztáros a befolyó egyházi adóban. Rendes költségvetést kell Jegyzőkönyv, R. Kat. Egyháztanács, 1930. április 15. Ladánybene Irattára, Egyházi ügyek. Váci püspök levele Mihálovits Ernő kanonok, esperes-plébánosnak Lajosmizsére, Ladánybene Irattára, Egyházi ügyek, 1932. november 16. Sárközy Kálmán levele Mihálovits esperesnek, Ladánybene Irattára, Egyházi ügyek, 1933. március 15. Levél, Ladánybene Irattára, Egyházi ügyek, 1933. október 24. Levél, Baráth Demeter, Ladánybene Irattára, Egyházi ügyek, 1933. október 22.