Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Kürti László: Egyháztörténet és politika: Ladánybene betelepülése
EGYHÁZTÖRTÉNET ES POLITIKA... 229 volt a temető. Itt már korábban is állt egy út menti kereszt, amelyet 1814-ben állítottak és szenteltek fel. A Csíkos-tó partján felállított fakereszt pontos helye és a körülötte lévő sírok jól láthatók Valószínű, hogy a helybeli pusztai lakosok még temetkeztek ezen a helyen, annak ellenére, hogy a pusztákon való temetkezést törvény tiltotta. De egy későbbi levélből tudjuk, hogy itt már mintegy 15 halott volt eltemetve. A temetői kereszt mellé püspöki engedéllyel 1860-ban egy kis harangot („csengettyűt") is állítottak fel. Bene Lajosmizséhez való csatolásának megvolt az a hátrányai is, hogy a halottakat Lajosmizsére kellett szállítani és az ottani temetéséért fizetni kellett (a sírhely 50 krajcár volt). Az önállóság megjelenését az Örkénytől való elszakadás és a Lajosmizséhez való csatlakozás jelképezte. Ennek első lépését az az 1878. március 5-i jegyzőkönyv bizonyítja, amelyet Bokor Gedeon hitküldér vett fel és, amelyet 62 benei kézjegyével ellátott. 9 Nem kizárt, hogy a Lajosmizséhez való csatlakozást és az Örkényi lelkészi kerületből való elszakadást, sem a pusztaladánybeneiek, sem pedig a lajosmizseiek nem nézték jó szemmel. A nyomatékosság kedvéért két hónappal később már egy másik levélben is jelezték óhajukat a püspöknek. Levelükben hivatkoztak Örkény távolságára és „járhatatlan útjára," valamint arra, hogy a „felállított ágyútelepben a gyakorlatok" miatt néha külön kerülőkkel tudnak csak Örkényre járni. De Örkény a beneiek számára nem jelentett különösebb hasznot, sőt inkább nehézséget. Erre példákat hoztak fel a kocsin meghalt keresztelésre vitt csecsemőt, és a betegeket, akik (utolsó kenet nélkül) szintén az úton haltak meg. Ezért kérték a püspököt, hogy az általuk „lakott jászladányi Félbene pusztát, az Örkényi lelkész illetékességi köréből kivenni, s azt a lajosmizsei lelkész illetékességi körébe bekebeleztetni méltóztassék". 10 A 38 névvel ellátott kérvény aláírói a következők voltak: írni tudók: Névírójuk Zana Ágoston: Bartók András Cseh István Danics György Csermák Gábor Danics József Kiss Balázs Drávucz István Kulcsár József Hostya Mihály Mártis Pál Kalmár József Borbély Imre Kisrigó Imre Pesti Péter Lázár Elek Szobodik János Lázár Fábián Gondos János Lázár Mátyás Vándai Mátyás 9 Jegyzőkönyv, 1879. március 5., Acta Parochiarium Lajosmizse, 824/1879, Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, Vác. 10 A ladánybeneiek levele a váci püspöknek, 1878. május 23., Lajosmizsei Helytörténeti Archívum.
