Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület betagolódása Magyarország polgári tulajdon- és jogrendszerében

214 BANKINE MOLNÁR ERZSÉBET meghagyták a várost körülvevő szabad földeket, amit majd csak 1887-ben osztottak fel. A változások kikövetelték, hogy ismét meghatározzák kit tekintsenek ezentúl redemptusnak. 1869. február 25-én, minthogy az eladósodás miatt pótadót kellett kivetni kimondták „redemptus birtokos lakosnak tekintendő, akinek a határban kimért földje vagy száraz redemptioja van".

34 Rajtuk kívül, akinek csak háza, szőleje, vagy veteményes birtoka volt, birtoktalannak tekintették. Az új meghatározásjelentőségét növelte, hogy a redemptusokat felmentették a pótadó alól. Igaz azt is kimondták, hogy az esetleg eladott száraz redempció pótadó kedvezményre nem jogosít. Mintha a redempciot követő évtizedek szabályozási rendje elevenedett volna fel. A közlegelő felosztásából Halason a birtoktalanokat sikerült teljesen kiszorítani.

35 Majsán a levéltári iratok elpusztultak, csupán annyit tudunk, hogy a legelőfelosztás 1862-ben történt. Szabadszálláson az 1840-es években oly sok vitát kiváltott Jakabszállás puszta végleges kiosztása 1896-ban fejeződött be.

36 A legelőfelosztás itt is az 1850-es években kezdődött. 1851-ben osztották ki a legelő termékenyebb részét, a többire nézve 1856-ban megszabták, hogy egy forint redempciójú föld után milyen állatfajtából hány darabot legeltethetnek a gazdák. 1855-re Lacházán és Kunszentmiklóson is megtörtént a tagosítás, valamint Móricgát és Szánk felosztása. A Jászkun Kerületben Félegyháza volt az egyetlen település, ahol a redempció után a többség egy tagba kapta meg birtokát. Itt földközösségi nyomásos földművelés nem honosodott meg, tagosításra sem volt szükség. Annál inkább a legelőfelosztásra, amit az elszegényedett redemptusok követeltek a földszerzés lehetőségében reménykedve. Elsőnek a városhoz közeli, s részben már tanyaföldnek kiosztott Ferencszállás felosztását határozták el, 1853-ban. A felosztással megszűnt, mint közlegelő, ezt a funkciót az 1848-ban megvásárolt Harkakötönyre helyezték át. Az osztás viszonylag gyorsan 1855-ben megtörtént. A felosztandó terület 12 916 kh 149 П-öl volt, s 1351 tulajdonrészt adtak ki belőle, 351 eredeti földváltó birtoka után. Az osztáshoz a meglévő birtokot vették alapul. Példaként említem a Pintér családot. A redempcióban Pintér János 38 Rft és kilenc dénár redempciós váltságot fizetett. Földje az idők során nem csak osztódott, a család leszármazottjai vásároltak is tőkeföldet. 1853-ban a Pintér családból 13-an kaptak Ferencszálláson földtulajdont. A földkiosztás váltotta ki a félegyházi pusztakereső mozgalmat, ami 1868-ban halálos áldozatot is követelt,

37 amikor a lázongók leverésére kivezényelt katonaság belelőtt a tömegbe. A szárazredemptus kalegória, amint azt a redempció társadalomra gyakorolt hatásánál kifejtettük egyedül Halason alakult ki. NAGY SZEDER István 1935. 15. TÓTH Sándor 2001. 219. FEKETE János 1981., PÖLÖSKE1 Ferenc 1962.