Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén

PUSZTATEMPLOMOK KISKUNFELEGYHAZA KORNYÉKEN 157 Középkori településeink egymástól messzebb, 6-10 km közötti távolságra vannak. A településszerkezet megváltozását lehet tapasztalni a 14. századra. A települések számának csökkenése több folyamat eredménye, mindenesetre a Kiskunságban mindenképpen elsődleges szerepe van ebben a tatárjárás hatásainak. A települések létrejöttének egyik alapvető feltétele a vízközelség. A kisebbnagyobb tavakon kívül a homokdűne sorok között a mai napig is több ENy-DK irányú vízfolyás van. Jelentős részüket a 60-70-es években levezető csatornává alakították. Korábbi térképek bizonysága szerint a mai csatornák, egykori erek nyomvonalán folynak. E vízfolyások régi voltának fő bizonyítékai, hogy lelőhelyeink kivétel nélkül valamelyik mai csatorna, ér közelében vannak. Többé-kevésbé elfogadott tény, hogy újkori úthálózatunk jelentős mértékben középkori úthálózatunkra épült. A kérdéses területen a mai utak nyomvonala szinte teljes egészében fedi a 18. századi térképeken lerajzolt utakét, melyek alapja biztosan a középkorból őrződött meg. A Szeged-Pest út, mely a 14-15. századra már a legjelentősebb volt az Alföldön, az írott források által is bizonyítottan, Félegyházán haladt keresztül. De pontosan az út mentén feküdt kissé délebbre Szent-Péteri is. A középkori Monostor felé vezető útnak is a maihoz hasonló vonalon kellett haladnia. De ezt mindegyik, a mai utak közvetlen szomszédságában fekvő középkori lelőhely esetében elmondhatjuk. A Nagykőrösre vezető út egy szakaszáról tudott, hogy középkori. A leglátványosabban megfigyelhető, főként a 16. században használt út a nagykőrösi utat metsző, ENy-DK irányú Kismindszenti út, mely Kecskemét és Csongrád között haladt, és állomásaiként rekonstruálhatjuk a 16. században szinte egyedüliekként létező Pákaszállást, és Kisszállást. Az Árpád-kori úthálózat rekonstrukciójára kísérletet tenni igen nehéz, az valószínű, hogy a későbbi Kiskunságon át nem haladtak főutak, de jelentősebb nagyságú településeket biztosan kötötték össze utak. Árpád-kori lelőhelyeink többsége is mai fő, vagy mellékutak közvetlen szomszédságában fekszik. Nem kizárt, hogy a későközépkori úthálózat alapjait pedig az Árpád-korban kell keressük. Horváth Ferenc észrevétele a Magyarországon található kun vezéri sírok elhelyezkedésére vonatkozólag új megvilágításba helyezi a kunok településrendjének kérdését. Megfigyelései szerint a vezéri sírok egy-egy kun szállástemetőnek a közelében vannak. A kunok szállástemetőiket vagy egy régebben is fennálló templom közelében nyitják, vagy a szállástemetőiken építik fel később templomaikat. A korai szállásaik köré szerveződnek későbbi falvaik is. Ez visszafordítva úgy igaz, hogy egy 15-16. századi falu minden bizonnyal korai téli szállás helyén áll. Különösen valószínű ez akkor, ha a település helyén már a 13. század végéről is van kerámiaanyag. Ellenben ha ilyen korai szállásokról van szó, akkor a korai szállástemetőknek is a közelben kellett lenniük, sőt előkelő nemzetségfőik sírjainak is. így bár ezen a területen még nem került elő kun vezéri sír, ennek lehetőségét semmiképpen sem vethetjük el a korai kun szállások esetében.