Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén
PUSZTATEMPLOMOK KISKUNFELEGYHAZA KORNYÉKEN 139 Bálint Alajos szerint az előkelő rend tagjai hiányoznak a sírokból. Az ásató régész azonban a templom körüli temetőnek csak egy kisebb részét tárta fel. Tanulmányában Bálint Alajos nem említi a sírok közvetlen közelében lévő templomot. Pedig a templomdomb eróziója következtében a templom alapfalának egy része a mai napig látható, és folyamatos pusztulásnak van kitéve. Megjegyzések: A Templomhalom tetején az Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek szerint kápolna állott, melyet a domb északi részének elhordásakor az első világháború utáni években lebontottak. 133 Hogy ez a kápolna a középkori templom romja volt-e vagy a romokon felépített kisebb újkori kápolna, nem tudjuk. Az 1840-es években a templomnak még állnak a romjai, melyet Pál Kálmán szerint Szent János tiszteletére szenteltek, bár erre vonatkozóan források nem állnak rendelkezésünkre, így a középkori templom védőszentjének neve kétséges. 134 A 14-16. századi település a mai várostól északkeletre, Kiskunfélegyháza szélén, a mai Bankfalu területén helyezkedett el, a Templomhalomtól déli, és nyugati irányban. Tőle keletre és északra középkori leletanyagot nem találtunk. Sajnos a város terjeszkedése folytán az egykori település már egyáltalán nem kutatható, a Bankfalu új építésű házai a Templomhalom lábánál helyezkednek el pont abban az irányban, amerre a település feküdt. A Templomhalom környékén nem számolhatunk Árpád-kori település-előzménnyel. Ennek a vidéknek Árpád-kori településsűrűsége sem valószínűsíti az egymástól alig 2 km-re lévő két templomos helység egy időben való létezését. A két templom egyidejűségét mind az ásatások eredménye, mind a környék terepbejárása kizárja. így nem állja meg a helyét az a helytörténeti toposz, hogy Félegyháza jelentős középkori, két templomos település volt. Félegyháza Árpádkori települése a 13. század folyamán, erőszakos események következtében elpusztult, majd a 14. század közepére, a régi templom romjaitól néhány száz méterre újratelepült. Az új lakosok valószínűleg nem kunok, de a későbbiek folyamán már a kun elem is jelen van Félegyháza népességében. Csak az újonnan ismertté vált alpári úti templom és települése, illetve a Templomhalom hiteles feltárása igazolhatná vagy cáfolhatná feltevésünket. 12. lelőhely neve: Kiskunfélegyháza Felsőgalambos -Templompart Fekvése: A mai Galambos területe Kiskunfélegyházához tartozik, annak nyugati határát alkotja. Északról Fülöpjakab, nyugatról Bugac, délről Móricgát határolja. Kiskunfélegyházától nyugat-délnyugati irányban, Felsőgalambos területén, a XI. kerületben, egy alig kiemelkedő homokdomb tetején állt a templom. A területen homokdűnesorok húzódnak. BÁLINT Alajos 1956. 55. PÁL Kálmán é.n.
