Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén

128 ROSTA SZABOLCS 1880-ban a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei helyi földbirtokosok kezdeményezésére kezdték meg az Alsómonostori templom feltárását. Megtalálták a bejáratot a lépcsőfokokkal, a 4,4 m hosszú és ugyanilyen széles szentélyt kiásták. A templomhajóban a padozattól 80 cm vastagságban égési réteg volt látható - a leomlott tetőszerkezet maradványai -, alattuk az odamenekült lakosság összetört csontjai. A padozat több helyen fel volt szakítva. Minden tárgy és ruhadísz a tatárjárás előtti korból származott. Számtalan fémdísz, csat került elő, továbbá szabadkézzel, nem korongon készült agyag edények." 63 A Műemlékek Országos Bizottságának rajztárában volt egykor a monostor kiásott templomfalának méretek nélküli színes nyomvázlata, melyet ott ma már nem sikerült megtalálni. Csak arra vonatkozó utalást leltünk, hogy Dr. Arányi Lajos a Múzeum munkatársa 1876-ban kint járt Monostorpusztán.

64 Ellenben a kecskeméti levéltárban Hornyik János hagyatéka közt sikerült fellelni az 1880-as ásatás alaprajzát.

65 Eszerint Alsómonostor temploma egyenes szentélyzáródású, egyhajós építmény volt. A szentély három oldala pontosan 4,4 m, a hajó hossza: 8,9 m, szélessége: 6,42 m. A rajz szerint DNy-ÉK tájolású. A rajzból nem derül ki, hogy a templombelsőben álló falaknak vajon valamiféle térelválasztó funkciójuk volt-e, vagy egy későbbi hozzáépítés eredménye, mellyel megnyújtották a hajó hosszát, így bővítve a templomot. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy ezek a rajz szerint 1,65 m vastag falak a bejárat mellett a templom tornyát, esetleg tornyait támaszthatták, talán karzattal is számolhatunk. Az 1880-as ásatásról csak egyetlen lelet tanúskodik a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában. A tárgy egy aranyozott rézlemez, mankós limoges-i kereszt hátoldaláról. A veret két sarkán negyedkörösen kivágott, téglalap alakú.

66 A leltárkönyv szerint a rézlapon limoges-i zománc kék és fehér színű maradványai voltak. Rajta ábra látható, mely már nehezen vehető ki egy szárnyas ökör feje növényi keretben. Eredetileg a nimbusz, az alap és a keret volt zománcozott. A sarkain egy-egy lyuk volt, az egyikben benne volt még a szegecs, amivel felerősítették a keresztre. Magassága: 2,8 cm, szélessége: 5,7 cm. A zománc nyomai ma már nem láthatóak.

67 Érdemes megjegyezni, hogy a Hornyik vázlatba valaki ceruzával belerajzolt. Szakavatott kéz munkája lehet, mert gótikus ablakkeretek, támpillérek valamint a szentély félköríves átrajzolása látható, sőt a Felsőmonostorról ismert bordatéglák rajza is szerepel. Mivel mind az 1880-as ásatás, mind Szabó Kálmán ásatásai és a terepbejárások is egy, csak legkésőbb a 14. század elejéig létező településről és templomról tudósítanak, nem lehet mire vélni a késő gótikus elemeket ábrázoló SZAPPANOS Jolán 1981. 114. MOB Adattár: 1876/33. törzsív. Ezúton köszönöm V. Székely György segítségét. MNM Középkori Osztály. Lelt. szám: 1880/73. KOVÁCS Tibor 1962. 122.