Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén
120 ROSTA SZABOLCS bemélyített vonallal díszített edényoldalak - a település életét az Árpád-korba helyezhetjük. 27 2001. Terepbejárás nyomán a következőket tapasztaltuk. A környezetéből jelentősen kiemelkedő domb nyugati, az egykori vízmeder melletti oldala volt megszántva, innen lehetett kerámiaanyagot gyűjteni. A begyűjtött leletanyag szerint nem számolhatunk 14. századi továbbéléssel. Az 1977-es terepbejárás által kutathatatlannak ítélt északkeleti magaslat az erdő miatt ma sem volt átnézhető, sőt azóta a domb vízmeder felöli részén kívül, minden oldalról erdőt ültettek. Bár a templom területét nem érintették, a temető mélyszántás áldozatául esett, a helyiek állítása szerint is rengeteg csont került elő ekkor. Ezek miatt az egykori település kiterjedését a keleti keskeny sávon kívül már semmilyen irányban sem lehet vizsgálni, ebben a kérdésben csakis az 1977-es jelentésre hagyatkozhatunk, és elfogadjuk, hogy a település a templomtól észak, északkeleti irányban húzódott egykor. A templom a jelentésben is szereplő bolygatáson kívül semmilyen károsodást nem szenvedett, az elmúlt időszakban nem szántották. Ennek következtében az alapok jó állapotban őrződhettek meg. A bolygatás gödrében jól kivehető, amint 10 cm-es humusz alatt mintegy 50-70 cm magasságban állnak az alapfalak. Alatta még a döngölt sárga agyagalapozás is jól látható. Megjegyzések: Pákapuszta területén, alig néhány száz méterre Árpád-kori templomunktól szintén találkozhatunk Árpád-kori emlékanyaggal. A Dósa tanya közelében került napvilágra egy 11. századi köznépi temető. A feltárt sírok leletanyagához S-végü hajkarikák, bronzból készült sodort torques, gyűrűk tartoztak. I. András, I. Béla és Salamon pénzei is keltezik a temetőt, két sírból edénytöredékek kerültek elő. Mellette a telep objektumait is feltárták, köztük egy kemencés, tapasztott padlójú házat is. A temető felhagyása az ásató régészek megfigyelése szerint a 11. század végére tehető. 28 A Buraegyház névvel kapcsolatban a nyelvészet komoly segítséget jelent. A tatárjárásban elpusztult egyházas falvak neve -egyháza utótaggal bővül, melynek így puszta a jelentése. 29 Kristó Gyula rámutatott arra, hogy ez a névadási gyakorlat a 13. században csak elkezdődik, majd a falupusztásodás nyomán folytatódik a későbbi időkben. így a szokást nem feltétlenül csak a tatárjáráshoz köthetjük. 30 A Buraegyház név tehát egy, az Árpád-korban létező, de a 13-14. század folyamán elpusztult település nevére utal. Jelen esetben a falu pusztulását az előkerült kerámiaanyag bizonysága szerint még a 13. századra tehetjük. A fennálló adatok birtokában nem tudhatjuk biztosan, hogy a település életének a vége a tatárokhoz, kunokhoz vagy a pusztásodás folyamatához köthető-e, mindenesetre az Alföld e BICZÓ Piroska 1977. Jelentés. SOMOGYVÁRI Ágnes 1990. 17. KULCSÁR Valéria 1996. 12. GYÖRFFY György 1961. 35. KRISTÓ Gyula 1983. 450^155.
