Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában

ESZAK-BACSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN 11 változatlan sertésadó jutott. Ráadásul az 1570 körüli lakosság alig több mint fele lakott 1578-ban is Halmáson. Mindezekből következhet, hogy a korábbi közösség túlnyomórészt juhászkodással foglalkozó (vlah?) része egy évtized múlva háttérbe szorult az új jövevények elsősorban sertést tartó (és elsősorban földművelő délszláv?) rétegével szemben. Vagy éppen a főként juhtartással foglalkozó vlahok vándoroltak el időközben máshová (ez pásztorkodó életmódjukból is következhetne), s az új bevándorlók egy része éppúgy juhtartó vlah volt, s csak másik részük szerb/délszláv. A defterek vizsgálata ez esetekben sajnos tág teret ad a fantáziának. Mindenesetre az adózók nevei 1570 táján éppúgy inkább délszláv, mint román eredetűek voltak (bár, mint láttuk, a név önmagában nem jelzi viselője etnikumát), akárcsak 1578 körül. És természetesen nem tudni, hogy a letelepedést követő évtizedben (1570 és 1578 között) mekkora volt az egyes települések lakosságának - a vonatkozó defteradatok hiánya miatt ma még - nem ismert be- és kivándorlása.

36 Az új lakosok adójegyzékei feltüntetik a falvak elöljáróit is. Baja környékén az 1570-es tahrir defter 28 lakott települést sorol fel, közülük tizet kenéz vagy primikür vezetett.

37 Halmas vezetője 1570 körül Milko (Mila) Radies primikür volt, később kenézi rangot kapott. (A defterek alapján nem tudjuk, mi történt Palkó nevű fiával, aki csak 1570-ben szerepel, később sem apjával egy sorban, sem önálló családfőként nem tűnik fel a neve.) Kenéz állt 1578 körül a szabadkai nahije Kelebe falujának és a bajai nahijébe tartozó Tótház, Bikity, Arikház, Baskut, Borsot, Zside, Rim, Borot és Górna Aranyas településeknek élén is (5. táblázat). Húsz évvel később, 1598 táján Lázár kenéz vezette Kachmar, Vökön kenéz Vamtelek, Lázár kenéz Nagy Patalom, Dobrothe kenéz Legyen és György kenéz Sár, akkor már egységesen rácnak nevezett falvakat (Pálffy-féle 1. szeződés). Kézenfekvő lenne az észak-bácskai újratelepült falvak vlah-szerb kérdését annak alapján eldönteni, hogy ez a társadalmi szerkezet melyik népcsoportnak a jellemzője. Az a vélemény, mely szerint a vlahokat „...meg lehet különböztetni a szerbektől, részben kenézeikről..."',

38 összecseng a következővel: „Az oszmán törvények a helyi katonai-polgári adminisztráció e szokásos vezérhármasa (ti. szandzsákbég, vojvodák, szubasik - WE) mellé rendszerbe emelték a vlahok saját Hasonló tendenciát mutat Baja is: 1570-ben 1 hánéra kb. 40 juh- és 10 sertés-, 1578-ban viszont csak 29 juh-, ellenben 26 sertésadó jutott. VASS Előd 1989 174. 6. táblázat. A különböző falvakban lakók nevei hasonlók, de ritkán azonos hangzásúak, bár utóbbira is van példa: Baskuton 1570-ben lakott egy Milos Radovan nevű ember, akit 1580-ban már nem írtak össze. Ugyanakkor Baracskán 1578-ban adózott egy Milos Radán. Vagy: Radona Radul élt Baracskán még 1578-ban, de 1580-ból már Baskutról ismerünk egy Raduja Radult. Milko/Mila Radies 1570-ben és 1578-ban primikür ill. kenéz volt Halmáson, 1580-ban viszont már Baskuton lakott egy Milko Radies nevű ember, aki a korábbi defterekben ott nem szerepel. E példák száma minden település minden nevének összehasonlításával ugrásszerűen nőhet, s - kellő kritikával is - elképzelhető, hogy bizonyos migráció kimutatására alkalmas lehet. VASS Előd 1989 170. A falvak és az elöljárók neveit sajnos nem közli. MAKKAI László 1985 1442.