Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén

PUSZTATEMPLOMOK KISKUNFELEGYHAZA KORNYÉKEN 117 A kunok emlékei A 13. század közepén Magyarországra betelepült kunok a középkori magyar kultúra egyik sajátságos elemét jelentették évszázadokon keresztül. A steppei népmozgások utolsó hullámaként jelennek meg a Kárpát-medencében, ahol ez az eredendően nomád hagyományokat őrző kultúra végső átalakuláson ment keresztül. A keleti örökség elemeit fokozatosan szorították háttérbe a keresztény magyarság műveltségi hatásai, és a 16. század végére megtörténik teljes beolvadásuk. A mintegy 300 éves időszak alatt nemcsak a magyarság nyugati kultúrája hatott a kunokra, hanem a magyarság is - főként a kunokkal közvetlenül érintkező része számos kun műveltségi elemet átvett. Ezek nyomán írhatta némi Szabó Kálmán, hogy „az alföldi magyar nép sajátos kun jellegéről beszélhetünk".

14 Az 1960-as éveket megelőző időben a régészeti kutatás nem foglalkozott célirányosan a kunokkal, bár többen kerültek kapcsolatba velük, így Nagy Géza, Szabó Kálmán, Méri István, Eri István. Az 1960-as évek végétől szinte „kun reneszánsz" vette kezdetét, mely a régészeti kutatásokban is megmutatkozott. Jeles kutatók foglalkoztak, foglalkoznak kultúrájukkal. Ezt a tudományos munkát Pálóczi-Horváth András, Mándoki Kongur István, Selmeczi László, Horváth Ferenc, Fodor István, Hatházi Gábor neve fémjelzi. A betelepülők az ország belsejében kaptak földet. Vidékünk, a későbbi Kiskunság nagyrészt korai szállásterületükhöz tartozott. A birtokba vett föld a középkori Magyarország területének mintegy 5-6%-át tette ki.

15 A birtokbavételt megkönnyítette, hogy ez a természeti adottságai folytán a letelepült földművelő életmódnak amúgy sem kedvező vidék a tatárjárás pusztításainak következtében még ritkábban lakottá vált. A kun nemzetségek azonban így sem mindenhol szállhattak meg. A királyi földeket és a nemesek tatárjárás miatt lakatlanná vált és haszonélvezeti joggal nem bíró földjeit kapták. A tatárjárást túlélt vagy újratelepült falvak megmaradtak birtokosaik kezén, és a közbeékelődött egyházi birtokokat is tiszteletben kellett tartaniuk.

16 A 13. század folyamán és a 14. század első három évtizedében egyszer sem fordul elő a szállás megjelölés, a kunok lakóhelyeit csak circa vagy in circuitu körülírással teszik.

17 Ennek oka nagyrészt abban rejlik, hogy ebben az időszakban a kunok jórésze zavartalanul folytatta nomád életmódját, hagyományos szállásaikkal, jurtáikkal váltogatták szálláshelyeiket. A letelepedési folyamat felgyorsulásával párhuzamosan veszített jelentőségéből a sátrakban lakás. Egy 1347-es forrás tanúsága szerint egyes kunok még nemez sátrakban élnek, sőt 1399-ben a pápa család14 SZABÓ Kálmán 1938. 38. 15 PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1974. 256. 16 PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1986. 215. 17 KRING Miklós 1932. 45-46.