Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Somogyvári Ágnes: Kutak egy Árpád-kori településen

ft SOMOGYVÁRI ÁGNES a mélysége az egykori felszíntől számítva kb. 3,5-4 m lehetett, nem egyben készítették el a kútbélést, hanem kb. 60-80 cm-es elemenként és ezeket gyűrűszerűén egymásra illesztették a kihegyezett függőleges karók segítségével. A vesszőfonat készítése olyan ősi technika, amelyet általánosan alkalmaztak az élet legkülönbözőbb területein. Valószínűleg az Árpád-kort megelőző időszakban is alkalmazták kutak bélelésére a sövényfonatot, mint ahogy arra is van adatunk, ha nem is túl sok, hogy sövényfonatú kútbélések előfordultak a későbbiekben is, egészen a XX. század elejéig. A vesszőfonatos kút faanyagát Babos Károly vizsgálta meg.

5 Megvizsgálta a vízszűrőként alkalmazott növényi maradványt. Vizsgálatai szerint a vízszűrőként alkalmazott maradvány gyékényből származik, (valószínűleg a széleslevelű - Typha latifolia L. - vagy a keskenylevelű gyékény - Typha angustifolia L. - maradványa). Megvizsgálta a vesszőfonat vízszintes és függőleges ágait is, mindkettő a közönséges boróka (Juniperus communis L.) ágaiból készült. Babos Károly megállapítása szerint a boróka, mint fenyőféle magas gyantatartalma miatt tartós faféleség, ezért használták fel a kútbélés elkészítéséhez, és mivel az Árpád-korban a klíma és a növényzet a maihoz hasonló lehetett, vagyis Kiskunfélegyháza környékét borókás-nyáras borította, a szikes tavak környékét pedig nád, gyékény és káka, így helyben minden adott volt a kútbélés elkészítéséhez. A vesszőfonatos kút mellett, annak közvetlen közelében került elő ugyancsak 1995 novemberében az ácsolt deszkaszerkezetű kút. A kútgödör foltja a feltárás felszínén nagyméretű, 3,50x3,60 m átmérőjű volt. Ez a gödör is, hasonlóan az előzőhöz lefelé fokozatosan szűkült. 1 m mélyen 3 m volt az átmérője, 2 m mélyen pedig 2 m volt. A faszerkezet a feltárás szintjétől számítva 2,20 m mélyen jelentkezett. (2. ábra. A) Az előkerülés évében a felső réteget bontottuk csak ki, fotót, rajzot készítettünk, utána ezt a kutat is visszatemettük és a feltárást a következő évre halasztottuk. Fúrással állapítottuk meg a talajvíz várható szintjét, (azon a nyáron a talajvíz 2,20 m mélyen volt, tehát azon a szinten, ahol a faszerkezet előkerült), illetve a kút várható mélységét. Számításaink szerint a kút alja a feltárás szintjétől 4,50 m-re lehetett, ezen a szinten értük el a vízzáró réteget. A feltárásnál láthatóvá vált, hogy a kútszerkezet enyhén nyújtott, téglalap alakú volt. (2. ábra. B) Hosszabb oldala 1,5 m, rövidebb oldala 1 m körül, belvilága pedig 1,20 m körül van. Ebből következett, hogy magát a kutat a faszerkezeten belül nem lehet feltárni, mert szűk a hely és a beomlást sem lehet kivédeni. Ezért döntöttünk úgy, hogy ebben az esetben is kialakítunk egy nagyobb méretű munkagödröt, ahol tudunk dolgozni és a kútgödör köré fából egy zsaluszerkezetet készítünk, mintegy utánozva az egykori kutasokat. Ezt a szerkezetet fokozatosan süllyesztjük lefelé, miközben falait fokozatosan emeljük, és így a kút feltárására egy négy oldalról zárt dobozban kerül sor. (5. kép) Ennek a zsaluszerkezetnek az alkalmazása arra is lehetőséget adott, hogy a kút készítésével kapcsolatosan is tegyünk megfigyeléseket. 5 BABOS Károly 1997. 2-6.