Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja
322 BIHAR MARIA foglalkozik. 15 Valószínűleg azért, mivel a játékot annyira magától értetődő és spontán gyermeki tevékenységnek tartja a társadalom, hogy ez idáig szükségtelennek látszott. Czár János visszaemlékezéseiből azonban egy árnyaltabb kép bukkan elő, mely szerint se a gyermekek kis társadalma, se a játéktanulás nem olyan egyszerű folyamat, mint amilyennek az felnőtt szemmel látszik. „Ahhoz, hogy ezeket a játékokat mind megtanuljam, ezért nekem dolgoznom kellett. Hogy miért kellett dolgoznom ? Azért, mert a nagyoknak a libájára kellett ügyelnem és én mellettük tanultam meg a játékfolyamatot, de ugyanakkor kellett a libákra is vigyáznom. Mindig rá voltunk kényszerülve arra, hogy felelőséggel ügyeljünk a kicsikre. Most a felelőség nemcsak abban volt, hogy velünk volt a gyerek, hanem még az a 40-50 darab liba is, meg a pajtások libái is. Azért kellett 40-50 darab liba, mert a lányokat ki kellett stafírozni. Volt disznó, csibe, tehén, meg miegyéb, azoknak abrakot kellett csinálni. Nem úgy voltunk, hogy na ülj le és pihenj, Fiam. " Tanulmányom megírásánál arra törekedtem, hogy minél több gondolat magától az alkotótól származzon. A játékok Czár Jánostól vett idézeteken keresztül a gyermeki életbe, a paraszti mindennapokba ágyazódva kerülnek bemutatásra. A hangsúly ezáltal nem az egyes játékokra és azok pontos leírására tevődik, hisz azt már sokan megtették előttem, hanem Czár János játéktudására, játék-világára, arra az összefüggésrendszerre, amely az életének teljességébe integrálja őket. A TAVASZ A tavaszi gyermekélet jellemző meghatározója volt, hogy a télen a szobába bezárt fiatalság a vegetáció újraéledésével a természetben találta meg játékainak eszközét és terét. A Történeti-Kalocsa messzenyúló határai, a nádasok, tocsogók, zsombékosok, foltokban megmaradt erdőségek, csalitos, bokros részek megannyi lehetőséget nyújtottak a gyermekjátékokra. „Na most minden évszaknak, szezonnak meg volt a játéka. Tavaszkor a gunyhó készítés volt az első, mert gunyhó mindenkinek volt. Ott rendet csináltunk, mert ha jött a nagy eső, akkor oda betudtunk menni, oda gyűjtöttünk össze minden játékeszközt. " A közös munkáknak köszönhetően újra egymásrataláltak a falu gyermekei, kisebb-nagyobb csoportokba szerveződve játszottak, szórakoztak. „Csoportokban játszottunk, ma úgy mondanák galeriben. Nemigen volt azoknak vezérük, de azért minden játéknak volt vezetője, aki abban a játékban a legjobb volt. Énekek voltak mindenhez. Mindent dallamosan csináltunk. Hol ennél, hol annál a háznál játszottunk, ahol volt gyerek. Szívesen láttak bennünket, ahol volt 13 KRESZ Mária 1949. 53-59. és 140-143.
