Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

KONFIRMÁCIÓ SZENTKIRÁLYON 297 mára nyilvánvaló, hogy az ifjú kiemelődött a társadalomból, de még nem fogadta el új szerepkörét. Az átalakító szakaszba a fogadalomtétel, áldás, felhatalmazás, köszöntések és a konfirmandusok tiszteletére rendezett szeretetvendégség tartoznak. A beépítő szakaszban a már konfirmált ifjú elsajátítja új szerepét, először él az úri szent vacsorával. Posztliminális periódusnak a konfirmáltak bibliaórája tekinthető, melyre általában házasságkötésükig járnak a fiatalok. A konfirmáció életkori határnak tekinthető. Korábban nem udvarolhattak, fegyelmit kaptak, ha fiú és lány egymással foglalkozott; rá se mertek nézni a legényre, а tudás és a dolog volt a feladatuk. Az egyik asszony a következőt emelte ki: Egy életre szólt, nem tudtam volna a hitemet elhagyni egy katolikus kérő miatt. Az 1950-60-as években konfirmáltaknál ilyen értelemben már kevésbé jelentett életkori határt ez a rítus. Konfirmáció után egyenrangú egyháztagok lettek, megtiszteltetés volt számukra, hogy olyan fiatal létükre a felnőttekkel együtt úrvacsorázhattak. Aki nem konfirmált, az kívülálló maradt. A konfirmált felnőtté válik, emelködik égy kicsit, nagyobb tekintélye lösz. Amelyik olyan, azt presbiternek mögválasztják, de előbb nem hiszöm. Többen hitbeli oldalról közelítették meg a kérdést, hitbeli megerősödést jelentett számukra ez az időszak. Az 1950-70-es években konfirmáltak nagyon kevés lelki táplálékot kaptak az előkészítő alkalmain, s nem is igazán látták a konfirmáció lényegét: az akkori eszemmel nem sokat jelentett. Az 1950-es évek óta előfordul, hogy egy-egy református család nem vesz részt a gyülekezeti életben, gyermekeit nem íratja be a hittanórára. így a konfirmáció is kimarad e fiatalok életéből, s nem lettek a gyülekezet tagjai. Közülük néhányan felnőtt korukban tettek fogadalmat.