Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

KONFIRMACIO SZENTKIRÁLYON 291 is ők énekelték. Idősebb adatközlőim kivétel nélkül ezt az éneket jelölték meg, mikor a konfirmandusok énekére kérdeztem rá, ezért dolgozatom mottójául is ezt választottam. Jövel Szent Lélek Úr Isten! Töltsd bé szíveinket épen Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván így énekeljenek: Alleluja! Alleluja! A prédikáció után következett a vizsga. Ekkor a szentkirályi lelkipásztor már a kecskeméti felügyelő lelkész és a gondnok társaságában ülte körül az úrasztalát. 1952-ig nem volt önálló a gyülekezet, így egy kecskeméti lelkipásztor felügyeletében zajlott a konfirmáció. A vizsga előtt elénekelték a fenti dicséret második versszakát, majd a legtehetségesebb leány elmondta a konfirmáció előtti imádságot. Egy 1937-ben konfirmált adatközlőm szerint közösen fohászkodtak a Mi Atyánk... szavaival. Te szentségnek új világa, Igédnek vezérlj útjára, Taníts téged megismernünk, Istent Atyánaknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, Es ne légyen más senki, Hanem Krisztus: kiben kell bízni. Alleluja! Alleluja! A gondnok szólította a tanulókat, s a lelkipásztor kérdezte ki őket. A Káté mellett bibliaismereti és egyháztörténeti kérdéseket is kaptak, valamint egy szabadon választott zsoltárt vagy dicséretet kellett elénekelniük. Általában a kérdések nem érték váratlanul a fiatalokat, némelyik lelkipásztor a konfirmáció előtti napokban elárulta, hogy mit fog tőlük kérdezni. Egyik férfi mesélte, hogy az utolsó alkalommal megleste a lelkipásztor füzetében, hogy neki melyik kérdés fog jutni. Megkérdezte tőle az egyik konfirmandustársa: - Tudod-e, hogy ez bűn ? - Tudom, de jól jött a segítség! - s elszégyellte magát.