Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése
KONFIRMÁCIÓ SZENTKIRÁLYON 289 módon fogalmazták meg, ebből szeretnék pár gondolatot idézni: A szülők döntése volt, nem lehetett ellenszegülni; Ha lenne olyan, aki nem a szülők kezdeményezésére konfirmál, biztosan járnának szorgalmasan templomba; Nem kényszer volt, önkéntes szülői nevelés; Nem volt gondolatban, hogy ne konfirmált volna valaki, az volt a hagyomány, a szüleim reformátusok voltak, a kommunizmus nem befolyásolta őket; A hitoktatással kapcsolatban felvirradtunk arra, hogy ebben a korban konfirmálni kell. Nem igen volt lemaradás, komolyan vette a gyerek ezt a dolgot. Manapság elmellőzte. Viszont a felnőttként konfirmálók fogadalomtétele többnyire saját szívbéli döntés volt. Miután megtértek, azaz elfogadták Jézus Krisztust személyes Megváltójuknak, azután álltak meg az úrasztala előtt, tettek bizonyságot hitükről, s fogadalmat az egész gyülekezet színe előtt. Gyakran előfordult, hogy nem is református családból származtak. A konfirmandusok között leginkább akkor volt szoros a kapcsolat, ha más is összekötötte őket, például közel, 5-10 km-re laktak egymáshoz, ami azt is jelentette, hogy egy iskolába is jártak. Ilyenkor nagyon összetartottak, templomba is együtt mentek. A rokoni kapcsolatok sem elhanyagolhatók, hiszen 8-12 nagy református családból áll(t) a gyülekezet. Egy-egy évfolyamnál erős kötődések is megfigyelhetők, mely máig tartó barátságban vagy házasságban érhető nyomon. A konfirmátusok az előkészítőn, hittanórán és az istentiszteleti alkalmakon kívül bizonyos szolgálatok alkalmával is együtt lehetek, mely sokban segítette a közösséggé formálódást. A templomudvar rendben tartása, a templom takarítása a konfirmandusok feladata volt, különösen, ha a konfirmáció előtti nagytakarítást végezték. Ez utóbbin természetesen a szülők is részt vettek. Az ünnepségre a következő évben konfirmálók díszítették fel a templomot. A szűk értelemben vett konfirmáció rítusa a vizsgából, fogadalom- és hitvallástételből, áldásból és az első úrvacsora vételből áll. A vizsgát még az elválasztó rítus szakaszába sorolható, a fogadalom- és hitvallástétel, az áldás fogadása az átalakító rítus fázisába tarozik, míg a beépítő szakasz fő momentuma az első úrvacsora vétel. A vizsgát nehéz elhelyezni a rendszerben, mert a szentkirályi gyülekezetben a fogadalomtétellel, az áldással egy időpontban van. Kecskeméten a vizsga teljesen elkülönül a rítus további elemeitől. Ez utóbbi felel meg az Ágendában előírtaknak: a konfirmáció liturgiájához nem tartozik hozzá a vizsgálat és a káté kikérdezése, mert ez megelőző katechetikai feladat. 32 Van Gennep modellje hangsúlyozza, hogy az első szakaszban az egyénnek különféle próbákat kell kiállnia, a vizsga is ezek közé tartozik. A konfirmandus vizsga vagy ágendavizsga időpontja húsvét körüli időszakra esik. Az ősegyházban húsvét volt a felnőtt keresztség időpontja, s egy héttel RAVASZ László 1927. 37-38.
