Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

282 TÓTH EDINA 2. A BÉRMÁLÁS, A KONFIRMÁCIÓ ÉS A KATECHIZÁCIÓ MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI HÁTTERE A konfirmáció elmúlt háromszáz év protestáns egyháztörténete során kialakult szertartás, amelyben a konfirmandus a hite megvallásával Isten és az egyház (gyülekezet, közösség) színe előtt megerősíti azt a fogadalmat, amelyet szülei és keresztszülei a gyermekkori megkeresztelésekor tettek, s melynek alapján az egyház felvette soraiba. Erre utal a rítus neve, amelynek alapja a latin confirmatio, megerősítés. A konfirmáció a református teológiai értelmezés szerint a keresztelés záróaktusa. Míg a keresztelés a keresztyének körébe való felvételt, tehát egy felekezetek feletti egységet jelent, addig a konfirmáció és a bérmálás a keresztség felekezethez kötése. A rítus a befogadással kapcsolatos egész szertartást, az ifjak teljes jogú egyháztaggá avatását, gyülekezeti urvacsorai közösségébe való befogadásának ünnepélyes megerősítését jelenti. Szükséges különbséget tenni a konfirmáció két értelmezése között. A fentiekben a szűk értelemben vett konfirmációt meghatározását olvashatjuk (vizsga, fogadalomtétel). Tág értelmezésébe beletartozik a konfirmációi oktatás, a vizsga és a fogadalomtétel, valamint a konfirmáltak bibliaórája. Ez utóbbi egy sokkal hosszabb életszakaszt ölel fel, amely akár a házasságkötésig is tarthat. Dolgozatom második felében, a rítuselemzésben a konfirmációnak e tág értelmezését veszem alapul. A konfirmáció eredete az ősegyház korára nyúlik vissza. Az első gyülekezetekben a megtérést követte, annak következménye volt a megkeresztelkedés. A hívek már megtérésükkor megkapták bűneik bocsánatát és a Szentlélek ajándékát, Isten láthatatlan egyházának tagjaivá lettek. Kereszteléskor az apostol kézrátétellel megáldotta őket. A látható gyülekezet tagjává lettek, betagolódtak az egyházba.

3 Az arlesi zsinat (314) határozata szerint az egyházba való felvétel kézrátétellel (kheirothésia), tehát nem a kereszteléssel történhetett. Ebből fejlődött ki a római katolikus egyház által elfogadott hét szentség közül a második, a bérmálás

4 (firmáció, signaculum) szentsége. Hajdan a hetedik életévüket betöltött gyermekeknek engedték felvenni a bérmálás szentségét. A XX. században általában 14 évesen bérmálkoztak' és konfirmáltak. Ebben az életkorban a gyermekek számos kultúrkörben és vallásban belépnek a felnőttek világába. A protestánsok konfirmációja nem szentség, hanem külső vallástétel a hitről, tehát lényegesen elüt a katolikus bérmálás szentségétől. A protestantizmus kezde3 ApCsel 2:37-41. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát" (38. vers) 4 A magyar bérmálás elnevezés a délszláv birmovaty (megerősít) kifejezésből származik. (Magyar Katolikus Lexikon 1993. 766.) 5 A magyar püspöki konferencia 1983. december 13-14-én tartott ülésén határozott úgy, hogy a bérmálás szentségét lehetőleg 12-14 éves kor előtt ne szolgáltassák ki.