Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz

ADATOK A HÓDOLTSÁG KORI DÉLSZLÁVOK... 25 ZÁRT FAKOPORSÓK A zárt fakoporsós sírok megegyeznek abban, hogy faluk függőleges vagy lefelé enyhén szűkülő, fenekük azonban minden esetben egyenes. Meghatározásuknál lényegében csak a koporsószegek megléte jelenthet bizonyosságot. A ládák faanyaga ugyanis vagy viszonylag jól megőrződött, vagy semmilyen megfigyelhető formában nem maradt fenn. Több koporsószeges sírban például egyáltalán nem maradt fanyom, igen sok szeg nélküli sírban viszont a famaradvanyok olykor még a deszkák egykori alakját is jól kirajzolták. Ezek döntő többsége azonban - a sírmetszetek tanúsága szerint - nem zárt koporsóládára, hanem a halott más módon történő takarására utal. A sírok alig több mint 10%-a tartozott a koporsos sírok közé (10 sír). SZEGELT LÁDÁK Több-kevesebb vasszeggel összefogott koporsó a vizsgált sírok mindössze 8%-ában, hét sírban volt. A szegeket általában a láda sarkaiban alul és felül, ritkábban a fedéldeszka egyik hosszanti oldalának közepén találtuk. Elképzelhető, hogy kronológiai jelentősége van a temetőben előforduló két szegtípusnak, a szegek számának, sőt a koporsó méreteinek is, ennek megállapítása azonban további vizsgálatokat igényel. (II. tábla. 1., XIV. tábla. 1.) ÁCSOLT LÁDÁK Legnehezebb a szegek nélkül, ácsolással-csapolással összefogott koporsók meghatározása, főként akkor, ha famaradvány sem jelezte egykori esetleges meglétüket. Ácsolt ládásnak - meglehetős bizonytalansággal - azokat a temetkezéseket határoztuk meg, melyek sírgödre egyenes fenekű volt, s a sírmetszetben a csontok körül téglalap alakú elszíneződést lehetett megfigyelni. Az ide tartozó sírok száma három, a vizsgált temetkezések csupán 3%-a. (II. tábla. 1., XIV. tábla. 2.) Az óalmási temető 1993-1996. között feltárt sírjaiban talált famaradvanyok vizsgálata alapján „a koporsók faanyagára a kocsányos tölgy (Quercus robur) a jellemző, mely feltehetően a XVI-XVHI. századi ártéri területek, így a Kígyós-ér jellegzetes fafaja volt, s maradványai, az un. „relictumtölgyesek" szép együttese maradt fenn a bácsalmási Kossuth-parkban is. " HORVÁTH Zoltán - SÖVÉNY Mihály - SZÉNÁSINÉ Harton Edit 1999. 53.; Azokban az esetekben, amikor a sírban koporsószeg volt, de famaradvány nem, felmerülhet, hogy a koporsót esetleg nyárfából készítették, „mely bizonyos hozzáértéssel könnyen munkálható meg, s [...] melyből rövidesen semmi sem marad. " WICKER Erika 1990. 51. Bár a koporsószegek részletes vizsgálata még nem történt meg, annyi előzetesen is megállapítható, hogy az 163l-es éremmel datált 56. sírt és a környezetében levő koporsos temetkezéseket sok igen hosszú szeg jellemzi, míg a temető É-i és Ny-i részén, ahol a padkásán kiképzett sírok döntő többségben vannak, a kevés koporsos sírban kisméretű és általában kevesebb szeget találtunk.