Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Nép elbeszélőkultúra Érsekcsanádon (XX. század)

246 BEREZNAI ZSUZSANNA Az anyósom azt mondta, hogy befogták a lovakat. Ók a Templom utcán laktak. О akkor volt olyan... 14-be volt a lakodalmuk... Indultak a vásárba, hát a ló ki nem mén! Csak fúj, toporog a ló. Azt mondják: - At köll menni a szomszédba, gyűjjön át az öreg Birinyi - már most kimondom a nevét -At köll menni az öreg Birinyiért, gyűjjön át! Na, átmentek. Az öreg Birinyi megcirógatta, azt mondta az anyósom. Megveregette... Már meg is indultak a lovak. (Elmondta: Vincze Jánosné Csapai Zsófia. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Az öreg papánk azt mesélte, a Kossuth Lajos utcába laktak, ott fenn a he gyön, és hát lányoknál volt. Mont haza, tűle, má ettűl az öreg mamánktúl. Egy liba csak mén utána. Hátra fordult, hát elzavarta a libát, hogy menjen, de csak mén utána... Mikor odaért a kisajtójukba, a liba nem akarta beengedni. -Ej- azt mondja -, én meg oszt elkaptam!Na, mostmegfújtlak! - Jaj, Palkó bátyám, ne bántsék kend! Ne bántsék kend! - Hát, még te kísértél engemet... ?! Hát, ezt mesélte... (Elmondta: Vincze Jánosné Csapai Zsófia. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Az apósomnak a nagynénje mesélte... Hát, az apósom is ivott. De azt mondták, meg volt rontva, azért ivott. Nahát, akkor elvitte ez a nagynénje... elvitte Monostorra vagy Baracskára... Macska Kati - nem felejtem el, ez volt a neve. Mert hát olyan volt, azt mondja, ott volt nekünk, 94 éves korában halt meg, de számtalanszor eztet elmesélte... Hát, oszt nem nézhetött se apjára, se anyjára nem nézhetött, se feleségire nem nézhetött... - A! - hát, azt mondja - Ez nem lőhet. A kocsmába, aki bement lóháton, a cigányok húzták neki... - Odamentem - azt mondja -, leintöttem a cigányt, ügön eleven kis kardos asszonyka volt ott. Leintöttem a cigányt. Ne! Odadobtam neki a pendölt. Gyere! Gyere aranyom! - arra hallgatott... Másra nem. Hát, akkor elvitték ehhö a Macska Katihoz, akit mondtam, ugye. Elvitték, de nem ám a rendös úton hajtotta a lovakat, nem a rendös úton... Hanem, azt mondja, mindig a kerékvágókat rángatta ki, azt mondja, ahogy möntünk, úgy féltem vele, azt mondja, hogy fölfordulunk a kocsival. Hát, azt mondja, megmosdatta, meg ivott, azt mondja, valamit itatott vele.