Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Nép elbeszélőkultúra Érsekcsanádon (XX. század)

236 BEREZNAI ZSUZSANNA No, oszt mikor erre került a sor... A szomszéd az otthagyta őket, mikor vágták. Nagyon-nagyon nehéz volt az ásóval vágni, jobbrúl is, balról is... Amikor billentőitek ki: ott van benne az új bekecs kettévágva! No, itt ugye eljön az idő, amikor megkapja az illetékös a választ... Mikor az vágta a disznót, ki a kertvégre, oda kivitte lovaskocsival. Ki, ott akkor azok a lovak le voltak takarva subával, pokróccal, ameddig ők ott a pörkölést elvégezték. Es akkor ugyanúgy viszik vissza. Amikor a disznót letötték, szalmával letakarták. Utána: - Gyere, sógor, még egyet iszunk bent, mielőtt meggyújtják! Ez oszt leste, ez szokás volt... Amikor bementek, az szépen kiment. A pokróc alól az új subát levette a lovakrúl, és a pokrócot ott ráhagyta, a szalmát levette a disznórúl... Ezt nagyon gyorsan köllött csinálni. A jó subát rá a disznóra, letakarta szalmával. - Gyerünk ki! - ugye, mán hangulatosan... - Sógor, gyújtsd meg a fejénél, én me majd hátul a farkánál - azt mondja -, hogy egyszerre égj ön. Hát, nehezen égött el a suba, amikor begyulladt. De a disznó szőrinek is van illata. Rá se gondoltak, hogy ott más is van, mint az... Megpörkölik. Találnak ott is egy bőrdarabot, amott is egy darabot. No, amikor teszik rá a többi szalmát, azt mondja a koma: - Na, a bekecsért megkaptam... Az új suba odavan... Ez őcsényi eset. Amikor azt mondják, Úgy járt, mint az őcsényi ember a subával, azt fejezik ki, hogy az illető visszakapta a kölcsönt. Gyakran mondogatták: Vigyázz, nehogy úgy járj, mint az őcsényi ember a subával. (Elmondta: Szabó László. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Történeti elbeszélések Ezt még a nagy szüleimtől hallottam, hogy a Dunántúlon volt először a falu. Úgy hívták, hogy Pusztafalu. A neve még most is megvan, egy nagy rétnek a neve most. Az. ott van a Veránkánál. Az Ófalu is a Dunántúlon volt, de mindig kiöntötte a víz. Es azt is mesélték, hogy fatemplom, deszkatemplom volt ott... S mikor kiöntötte őket az ár, akkor mindig följebb költöztek... Mire aztán ide föl a dombra építették ezt a kőtemplomot. Innen már nem öntötte ki a víz, mert közbe a Dunát is szabályozták, meg azt a csatornát is építették a falu alatt. A falu a harmadik vagy a negyedik helyen van, ezt nem tudom biztosan.