Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Solymos Ede: A Közép-Dunai Halászszövetkezetek megalakulása

160 SÓLYMOS EDE A horgászatot kötelesek voltak engedélyezni, árvíz esetén a kint rekedt halivadékot kötelesek voltak visszavezetni. Rieger Rudolf halászati felügyelő azzal küldi meg az OHF-nek, hogy nevezett már 1926-tól 1933-ig már bérelte, és vagyonilag garantálva. Március 23-án jelentette az OHF-nek, hogy a faddi bokor, melynek vezetője igazgatósági tag volt, 6 db méreten aluli „putripontyot" küldött, ezért eljárást indított ellenük. A kifogás az volt, hogy ha megalakul a Közép-dunai HSZ, akkor őket kizárják, s „Mint azt a bérlők az utolsó esztendőben tenni szokták, kiszedik a vízből még a hal írmagját is." Jelentette még, hogy az ügykezelés Tolnán, Baján és Pakson rendetlen, egyedül Baracskan rendezett. Kérte, hogy rendeljék ki miniszteri biztosnak a tolnai szövetkezethez, hogy rendet csináljon. (Szem. 16) Szaporodtak a panaszok. Július 17-én Reincz Frigyes és fiai (Reincz Frigyes, Vas Reincz József és Ferenc) tolnai halászok, a Közép-dunai HSZ tagjai és a Sió halászatának bérlői panaszt tettek az Alsó-dunai Halászati Felügyelőségen, hogy a szövetkezet a tolnai vizekről kizárta őket, és mindenben akadályozták működésüket. (Szem. 17) Dr. Isgum Ádám, aki évtizedeken át meghatározó személyisége volt Dunaszakaszunknak, 1948. augusztusában tiltakozott kizárása ellen. Levele azért is fegyelemre méltó, mert röviden ismerteti pályafutását. (Szem. 18) Augusztus 30-i kelettel özv. Isgum Rezsőné írja, hogy férje, Isgum Rezső tanult halász 1938. okt. 25-én történt elhalálozása után négy kiskorú leánygyermekükről is kellett gondoskodnia, és a halászatot megszakítás nélkül tovább folytatta. A szövetkezet felvételét megtagadta. A közösen folytatott halászatból minden előzetes értesítés nélkül kizárták, és egyszerűen megüzenték, hogy az ott lévő hálóit és szerszámait vitesse el. Az 57 éves özvegyasszony, az összes szükséges szerszámokkal és felszereléssel rendelkezett. A szövetkezet alapszabályainak 13. §-a úgy rendelkezett, hogy a hivatásos halász özvegye és kiskorú gyermekei az elhunyt helyébe léphetnek a szövetkezet tagjai sorába ... a tagoknak érdekükben áll, hogy területükön minél kevesebben működjenek. A tolnai halászati jog egy része a férje és gyermekei tulajdonát képezte, és ezen vízterület 1906-ban történt megszerzése, és kifizetése évtizedek keserves halászati munkájának és minden igényről való takarékos lemondásának volt eredménye. Teljes tönkrejutását eredményezné, és öreg napjaira szükséget és nélkülözést jelentene számára, ha kérése meghallgatásra nem találna. (Szem. 19) Hasonló kérelmet adott be Fuchs Antalné. Férje tanult halász volt, ősei is azok voltak. 1913-ban halt meg, több kiskorú gyermeket hagyott hátra, az özvegy gondoskodott róluk. A halászatot megszakítás nélkül folytatta, míg a szövetkezet meg nem alakult, és őt nem vették fel, ezzel megélhetése alapjától fosztották meg. A 75 éves, beteg és munkaképtelen asszonynak, sem megélhetésre, sem gyógykezelésre keresete nem volt.