Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Kürti László: A szabadszállási Csaplár István naplója. Naplók, feljegyzések önéletrajzok
A SZABADSZÁLLÁSI CSAPLÁR ISTVÁN NAPLÓJA 127 szegénység még a párét megette." Megtudjuk tőle, hogy 1866-ban kolerajárvány volt, de tudósít arról is, hogy 1873. március 13.-án osztották ki a rétet, 1880-ban kimérték a belső határt és ebben az évben népszámlálás történt. Arról is értesít, hogy a millennium évében mérték ki az addig osztatlan földeket, amelyből a Csaplár családnak összesen 82 hold jutott. Ez s a többi bejegyzés a szőlőkről és a tanyákról meggyőzően bizonyítja, hogy Csaplár István ügyes és takarékos gazda volt, bár erről soha egyetlen mondatban sem dicsekszik. Szerzőségére Csaplár István igen büszke és több helyen csak egyszerűen így nevesítette tette keze nyomát: „írta Csaplár István öreg atya". Nem tagadja életének nehézségeit, nyugodtan emlegeti az adósságokat, és büszkén jegyzi fel azt, amikor kifizette, vagy törlesztette a megfelelő részleteket. Csendes büszkeséget érezhetünk ki abból az információból is, hogy első tanyájukat saját maguk, feleségével együtt építették. Nem titkolja az 1896-os családi perlekedést sem, bár kár, hogy erről szűkszavúan ír, de azt sem hallgatja el, hogy egy verekedésben megverték. Ezen túl sok értékes adattal szolgál, például amikor megtudjuk, hogy a községből tanyára költöznek majd megint vissza Szabadszállásra. Pontosan leírja, hogy családja hat évig tanyasi volt. Ez a tanyasi-falusi kétlakiságra vonatkozó adat szinte egy csapásra megszünteti a kétfajta gazdálkodás elkülönítését: ugyanaz a család lehet tanyasi és falusi is. Megtudjuk tehát azt a jellegzetességet, hogy a kiskun nagygazdák, ha tehették, pénzfeleslegüket tanyákba fektették, amelyet az első adandó alkalomkor bérbe is adtak. Csaplár István több mint jó gazda volt: összesen öt tanyát és több földterületet tudott bérbe adni. Érdekes, hogy a szabadszállási öntudatos gazda mennyire közömbösen szemlélte az eseményeket, amikor 1848-ról csak annyit jegyez meg: „1848.-ik évben volt a forradalom" , de mindjárt hozzá is teszi, azt, ami őt jobban érintette: „Ebben az évben is gabona illendően termett gyömölcs igen bőven kivált szilva igen sok volt. " Az 1850-es februári árvíz igen nagy kárt okozott a Felső-Kiskunság településeiben. Úgy Földvári, mint Csaplár említi ezt a nagy szerencsétlenséget és következményeit. Bár Csaplár István igen szűkszavúan, olyannyira, hogy a pontos időt és a következményeket sem tudjuk meg tőle, ezeket csak a kunszentmiklósi Földvári Antal jegyzi fel: Csaplár István: „ 1850-ben eljött a zsuzsannai árvíz nagy mértékben. " Földvári Antal: „ 1850. február 15. Elkezdett áradni a Baker, a felső kis hidat kezdték délben kiszedni. Szombaton délben már erősebben jött a víz, délután a hídon alóli töltésen átcsapott. " 2 Sokban hasonlít a Csaplár napló egy geszti (Szatmár megye) gazda feljegyzéseihez, amelyet Csorba Csaba közölt. 25 Az időszak is majdnem ugyanaz Csaplár Ugyanerről a forradalomról a kunszentmiklósi református tanító már részletesen beszámol, lásd ILLYÉS Bálint 1992. 94-97. ILLYÉS Bálint 1992. 97.
