Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Kürti László: A szabadszállási Csaplár István naplója. Naplók, feljegyzések önéletrajzok
A SZABADSZÁLLÁSI CSAPLÁR ISTVÁN NAPLÓJA 123 sen népdalokat és nótákat tartalmazó daloskönyvet jegyzett le 1905-1906-ban egy botpaládi férfi is. 13 Az írott vallomások, naplók, feljegyzések és levelek természetesen már nem nóvumok a történészek, néprajzkutatók és antropológusok számára. Kétségtelen, hogy ha az írásos anyagok teljes spektrumát nézzük, akkor a kutató dolga igen nehéz, hiszen mást jelent egy első világháborús levél, vagy képeslap, amelyet egy katona küldött (küldhetett?) hazai családtagjainak, szeretteinek. Megint más céllal íródtak azok a feljegyzések és gazdasági adatok, amelyet egy parasztgazda, néha gazdasszony, írt számadásainak (kötelező?) megőrzésének céljából. Teljesen más jellegű az a verses iromány, amely költői formában örökített meg bizonyos eseményeket, vagy az írónak fontos családi, helyi történéseket. Szintén mást kell látnunk azokban az életút elbeszélésekben, amelyek sokszor kutatók, vagy családtagok biztatására irt le valaki. Ilyen utóbbiakból van a legtöbb: a széki Győri Klára, vagy a galgamácsai Vankóné Dudás Juli, Berényi Andrásné Nagy Rozália, a Marosmegyei magyarói Zsigmond Erzsébet, vagy a gyergyóditrói Csibi Istvánné Siklódi Marika az ún. népi memoárkötetek igen szép, nők által írt példányai. Ezt a műfajt bizonyos fokig Tamás Gáspárnak (is) köszönhetjük, de ez a fajta önéletírás már a 17. századból jól ismert (auto)biográfiai irodalommal kezdődik (Bethlen Kata, Apor Péter, Kemény János) és aztán folytatódik a 19-20. századon keresztül (Jókai Mór, Veres Pál, Márai Sándor, Illés Endre stb.). Eltérő jellegűek az első és második világháborús, valamint a hadifogságban született naplók, amelyeket férfiak írtak, és amelyekből még mostanában is igen sok bukkan fel. Ezek az önvallomások nem az objektivitást tűzték ki célul, bár sokan éppen az igazságukat keresték az írásokban, illetve egyfajta elfogulatlanságukat akarták bizonygatni. Ugyanakkor, az önvallomások tudatos megörökítése nem kerülheti meg a perspektivitás kérdését, amely Romano Harré szerint a múltban lejátszódó dolgok hátterét, milyenségét és érzelmi telítettségét adják. A hadifogsággal ellentétben, amikor egy kilátástalan és szorult helyzetben ír egyvalaki élményeiről, más a lényege az olyan műfajnak, amelyet szerzője nem visszaemlékezésként, élete végén számadást vetve, mintegy mnemonikusan visszaidézve gyermekkorát vagy fiatalságát foglalja össze tapasztalatait, hanem a jelent örökíti meg, úgy, hogy ő is abba a jelenben létezik, mint szerves része és szereplője annak. Ezt a naplóformát másként kell kezelnünk már csak azért is, mert szerzője szempontjából meghatározó az időbeliség és a célirányosság, a napi események jelenléte és fontossága az író-szerző és a körülötte lévők összefonódó életében. 13 UJVÁRY Zoltán 1991. 14 Az irodalom egyik összefoglalását MOHAY Tamás végezte el 1994. 14-16. 15 A lista természetesen ennél sokkal nagyobb, de a műfaj összehasonlítása szempontjából elegendő utalnunk a következőkre: BERÉNYI Andrásné 1975. CSIBI Istvánné 1985. GYŐRI Klára 1975. ZSIGMOND Erzsébet 1995. 16 HARRÉ, Romano 1976. 44.
