Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén
102 BARTH DÁNIEL kozása párhuzamosan jelentkezett a korai felvilágosult abszolutizmus jól ismert racionalizáló és haladó jellegű intézkedéseinek meghozatalával. 82 Egyúttal részét képezte annak a mentalitástörténeti folyamatnak, amelynek keretében az egyházi elit bizonyos hitéleti jelenségek, laikus vallási megnyilvánulások visszaszorítására illetve megreformálására törekedett. 83 A küllődi pap attitűdje, a hívekkel szembeni magatartása leginkább e gondolkodásmódot tükrözte vissza, amelynek következtében a felsőbb egyházi vezetés szimpátiáját és támogatását mindig maga mögött tudhatta. Kétségtelen, hogy erre a támogatásra jónéhány esetben szüksége volt a küzdelmes küllödi évei során. Nem nélkülözhette azt a helyi iskolák felállításának elhúzódó ügye kapcsán sem. Az 1760-as években - más hazai egyházmegyékhez hasonlóan - a kalocsai érsekség területén is a korábbinál erőteljesebb hangsúlyt fektettek a falusi, mezővárosi iskolák intézményrendszerének megszilárdítására. Az egyházi törekvések leginkább a tanítók egzisztenciájának szerződések által történő biztosítására és az iskolába járók számának maximális kiteljesítésére irányultak. A felső bácsi kerület esperese, Bajalics Antal 1764. február elején elrendelte, hogy az irányítása alá tartozó plébániai papság negyedévenként írásban számoljon be a iskolák helyzetéről. 84 A küllődi káplán 1764. augusztus 20-án írott jelentésében külön tárgyalta a falubeli német és illír iskolák ügyét. A németek - akik 1763-ban építettek egy két szobás iskolát - mindenszentek ünnepéig egy Schiller Dávid nevű tanítót fogadtak meg 12 forint és 12 nagyobb mérő gabona bérért. Tették mindezt annak ellenére, hogy a jelentés szerint a 177 gyerekből egyetlen egy sem jelent meg a tanításokon. Az iskolakerülők szüleinek bírságát egy Borrád Mihály nevű embernek kellett volna behajtani, de nem tette meg. Hasonló volt a helyzet az illíreknél is, ahol jobb híján a helyi egyházfit, Kovács Mátyást jelölték ki tanítónak addig, amíg alkalmasabb személyt nem találnak. Az említett férfi azonban még az átmeneti időszakra sem vállalta a feladatot, többek között az énektudás hiányára hivatkozva. Helyette az illírek is Schiller Dávidot fogadták meg 11 forint és 18 pozsonyi mérő gabona fizetésért, aki 30-40 kisebb fiút és nagyobb lányt tanított - saját iskolaépület híján - „cigányok módjára" (instar Zingarorum) napról-napra házról-házra járva. Az esti órákban az egyházfi segítségével a káplán tartott hittant az idősebbeknek és a felnőtt ifjúságnak, amely alkalmakkor a húsvét előtti időszakban többen megjelentek. Ám amint eltelt a húsvéti gyónás ideje mindenki elszivárgott, és a tanító is tanítványok nélkül maradt. A pap háromszor figyelmeztette a falu elöljáróit a szülők hanyagságára, de mindhiába. Még a tanítónak megígért bért sem lehetett behajtani, sőt az őt megillető stólajövedelmekből is ritkán, súlyos A korszakra vonatkozó legteljesebb összefoglalás: KOSÁRY Domokos 1996. Az egyházi felvilágosodásra lásd még: TÜSKÉS Gábor - KNAPP Éva 2001. 320-332.; KLANICZAY Gábor 1985. A folyamatról összeurópai kontextusban értekezik: BÜRKE, Peter 1991. 245-285. Ld. az esperes 1764. március 13-án kelt jelentését: KÉL 1. a. Synodus.
