Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

274 vót, kilencszáz holdat tudok. Itten tartotta a jószágokat, télire elhajtotta oda, Csongrádra, téli takarmányra." (Csipak Lajos, sz. 1926) A Bagi-családhoz fűződő anekdoták változatai Bocsán is ismertek. A közel 900 holdas Bagi-birtokból a szeged-felsőtanyai származású, majd Jászszentlászlón gazdálkodó Kordás Mihály 350, a csengelei Tóth Péter 100 holdat, szanki, bugaci kisparasztok 10-20 holdat vásároltak. A vadkerti Kiskopárdi Lajos több mint háromszáz holdat vett, 400 birkát tartott és télen-nyáron a legelőt meg az erdőt járta falkájával (Turcsik Sándorné, sz. 1895. Táziár). A halaskecskeméti régi földút közelében fekvő Bagi major több épülete 1993-ban még állott. 3. BOCSA ÖNÁLLÓ KÖZSÉGGÉ ALAKUL. A HATÁR TELEPÜLÉSI VISZONYAI ÉS NÉPESSÉGE A községi iratokból kitűnik, hogy 1906-ban előkészületek történtek Táziár és Bocsa különválására. A tényleges elkülönülés 1907 nyarán zajlott, amikor KisBócsa, Nagy-Bócsa és Zöldhalom területén Bocsa néven alakult önálló község. Táziár nagyközség nevét ezzel egyidejűleg Prónayfalvára változtatták. A határ nagyobb része, mintegy 23 329 kat. hold került Bócsához, kisebbik része (a volt Táziár, Kötöny és Harka puszta) maradt Prónayfalva közigazgatási hatáskörében. Az 1907. augusztus 16-án készült jegyzőkönyv szerint a Bócsán épült tázlári községháza és az elemi népiskola térítés nélkül az újonnan alakult község tulajdonába került, ugyanakkor Bocsa vállalta a község adósságának visszafizetését és kamatterheit.

35 Az önálló Bocsa község 1907-ben éppúgy híján volt egy falumagnak, mint a 35 évvel azelőtt községgé nyilvánított Táziár, amelytől különvált. A XIX. század végén és a XX. század elején számos hasonló község volt Magyarországon, melyeket a közigazgatás- és a település-történet „eszmei", más megnevezéssel uradalmi községként tartott számon.

36 Ilyen volt a szomszédos Páhi, Orgovány vagy a Csongrád megyei Sövényháza. Bócsán épp az önállósulás előtti esztendőkben eladott Fischer-birtokon, a major környékén kezdett település-sűrűsödés kialakulni, amelyből évek múlva falumag képződött. Ám az 1904-ben épített, a Sigray-majortól pár száz méterre délre álló községháza magános épület volt a homokpusztában. A községházától kb. egy kilométerre, a Tázlár-Felsőtelepre vezető út mellett állt az elemi népiskola és a postahivatal, tőle nem messze a csendőrőrs épülete. Ezzel sorra vettük az 1900-as évek közcélokat szolgáló községi épületeit. FERENCZl Imre: Egy anekdotakör tanulságai. (Bagi históriák és rokonaik) Néprajz és Nyelvtudomány XIX-XX. Szeged, 1975-1976. 5-62. BOROVSZKY Samu 1910. 40., SZABADI Pál 1997. 76-77. A község névadója báró Prónay Dezső (18481942), a korabeli nemzeti ellenállási mozgalom egyik képviselője. SZABADI Pál 1997.77. BENICH Artúr 1940. ERDEI Ferenc 1942.