Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető
49 tehát a kezeknek a medencébe való behajlítása vagy a mellére való begörbítése. " Kielégítő magyarázatot a rác temetőket ismertető, többé-kevésbé részletes publikációk szerzői sem találtak e karhelyzetekre, melyek rendkívüli változatosságukkal mindenképpen eltérnek a középkori magyar temetőkben megfigyelt kartartásoktól, Már Gaál Attila megállapította, hogy „ ...párhuzamként értékelhető temető hiányában az összehasonlítás lehetőségével sem élhettünk. " . Hasonló következtetésre jutott Mithay Sándor: „A karok fektetésére sajnos az irodalomban sincsenek számunkra kielégítő megfigyelések. (De nincsenek az ásatásokról publikációk sem, amelyek erre a korra vonatkoznának. Tehát a régészeti kutatás sem tud segítséget nyújtani.)" Egyes néprajzi adatok szerint a halott katolikusok kezét a mellen összekulcsolják és olvasóval kötik össze, a reformátusok karjait a test mellett nyújtják ki. A pravoszláv baranyai szerbeknél a halott kezeit imára kulcsolják, összekötözik, és a kötést csak a koporsó lezárása előtt veszik le 1 . A magyarországi néprajzi megfigyelések mindenesetre csak kevéssé lehetnek segítségünkre a kartartások problémájának tisztázásánál. Ezt felismerve Szabó János Győző a keleti kereszténység kartartásra vonatkozó szokásait vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy a dombóvári temetőben „(az általunk 2-5. pontban típusokba sorolt) bizánci kéztartásnak valamennyi változata megfigyelhető volt, és ezek a sírok több mint 70%-ban fordultak elő. " Úgy gondoljuk, ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell venni, különösen akkor, ha hasonló kartartások megközelítően azonos korban, biztosan nem nyugati kereszténység lakta területen általánosan elterjedtek voltak. Ilyen temetkezések ismertek pl. Románia déli részéből 111 és szerbiai területekről is (Drmno 112 , Trnjan 113 , Ratina 114 ). Figyelembe véve azt is, hogy az általunk rácnak nevezett népesség nagy része keleti keresztény volt, Szabó János Győző kutatásait mindenképpen továbbgondolásra érdemesnek tartjuk. 106 ZALOTAY Elemér 1952. 17-18., 22. „Hogy valóban valamilyen rituális szokással állunk-e szemben, még mindig kétséges. Mint láttuk, a sírokat padkásán képezték ki, és annyira szűkre szabták a holttestet befogadó fenékrészt, hogy abba bizony nehezen fektettek be egy gyermeket is kinyújtott karokkal. A szükség hozta magával, hogy a kezeket begörbítsék, úgy helyezzék el, ahogy éppen lehet. [...] Ez azonban további gondolatok forrásává lesz. Kétségtelenné teszi, hogy a halottat nem göngyölték be semmibe, hanem szabadon lógó karokkal gyömöszölték be a szűk verembe. " U.ott 107 GAÁL Attila 1982. 165. Bár a leletanyagot illetően volt alkalma összehasonlítani a dombóvári mellékleteket a két zombori temetővel, a temetkezési szokásokra vonatkozóan e két utóbbi lelőhelyről semmi vagy csak nagyon kevés adatunk van. 108 MITHAY Sándor 1985. 196. 109 MITHAY Sándor 1985. 196. 110 SZABÓ János Győző 1983. 91. 111 CANTACUZINO, Georges 1979. 112 TOMIC, Mirjana - SPASIC, Dragana 1998. 113 M AR J ANO VIC- VUJO VIC, Gordana 1980-81. 114 LJAMIC - VALOVIC, Nedeljka 1988. Ez a temető korábbi az előzőeknél, XI-XIV. századi.
