Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson

402 visszaélt volna a sok egyforma keresztnévvel, bár nem árt a jó arcmemória. Érdekes, hogy a kereskedők mindenféle különösebb védelem nélkül nagy pénzekkel járják a piacot. Annak ellenére, hogy könnyű prédának tűnhetnek, mégsem hallani kirabolt kereskedőkről. A kereskedő így jár körbe, vásárolgat, és általában fél, de legkésőbb két-három órán belül megjelenik a hordár. Az összeg fennmaradó részét a rakodás közben megérkező kereskedő fizeti ki. b, A hordárok A hordárok is igen sajátos alakjai a piacnak. Látni vékony, nyiszlett emberkéket, akikről első látásra nem igazán hinné el az ember, hogy akár egyetlen ládát is meg tudnának emelni. Egyik cigarettáról a másikra gyújtva, borvirágos arccal várják a kereskedők utasításait. De vannak közöttük gondosan kigyúrt testépítők is, akik az éjszakai kidobók élete helyett a piaci rakodást választják keresetük kiegészítéséül. A hordár-kocsiknak is több fajtája létezik. Vannak három-négy és vannak húsz láda kapacitásúak is, de egyre gyakoribb, hogy kisteherautókkal próbálnak manőverezni a sorok között. A piac dimbes-dombos kiképzése is a teher könnyebb megmozdítását szolgálja, hiszen egy-egy hordár több mázsa súllyal tologatja kocsiját. Amíg a hordár felpakol, jön a kereskedő, megtörténik a teljes összeg kifizetése és a ládacsere is. A korrekt, keveset alkudozó, nagystílű kereskedők jó hírnevéhez hozzátartozik a jó láda is. Azért előfordul, hogy becsempésznek egy-két hibás vagy nem a szabványnak megfelelő ládát is. A kiskereskedők, akik nem rendelkeznek elég csere ládával, gyakran zsákba öntetik át a megvásárolt terményt a termelő nem kis bosszúságára. c, A nepperek A kereskedők mellett szót kell ejtenünk a nepperekről is. Magát a kifejezést a zöldségesek a kábítószer piac szlengjéből vették át, ahol a közvetítőket, átadókat nevezik így. A nagybani zöldségpiacokon pedig azokat, akik igazából se nem kereskedők, se nem termelők, hanem piaci viszonteladók. A termelők előtt kereskedőnek kiadva magukat igyekeznek árujukat minél olcsóbban felvásárolni, a következő sorokban pedig már, mint termelők adják tovább a tényleges kereskedőnek. A legkisebb fáradtság nélkül fölözik le a legnagyobb hasznot. A piacon mindenki megveti őket, ezért ez a mesterség, ügyeskedés nem űzhető sokáig. Igyekeznek kiiktatni őket, nem eladni nekik az árut. Ha felismerik őket, az árusítók figyelmeztetik egymást. Aki mégis áldozatául esik egy nepper ügyeskedésének, az nem veri nagydobra, igyekszik titkolni. A kunszállási fóliások közül nem sok mindenkiből lett nepper, s ha így van, azt nyílt titokként kezelik. Legkésőbb azonban egy-két év után ők is felhagytak vele, és a becsületes kereskedők útjára tértek.