Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

284 lakóhelyét; Bócsa-Újfalunak jelölte a plébános. Valószínű, hogy az ONCSA-telep házait illették ezzel az elnevezéssel. A több, mint 1700 holdas Szappanos-birtokot és az ezer hold fölötti Greskovitsilletőleg Abonyi-birtokot 1945-ben kisajátították és felosztották igényjogosult szegény- és kisparaszt családok között. A két cívisbirtokon a földosztás után tanyák épültek, a majorok utóbb a termelőszövetkezetek üzemközpontjai lettek. 1949. február l-jén Bocsa szomszédságában létesítették Kaskantyú községet. Az új község határát a Páhihoz tartozó Közép- és Felső-Kaskantyú, a Kiskőrösön fekvő Alsó-Kaskantyú és Kisbócsa területéből alakították ki, magva a XIX. század közepe táján kibontakozó Kaskantyú-Zsizsnyik telep volt. E közigazgatási átszervezéssel Bocsátói ötezer kat. hold került Kaskantyú határába. Kisbócsa siványhomokos buckáit a XIX. századi földbirtokosok erdősítették, az 1890-es években parcellázott Teleki-birtok művelésbe fogott földjein az 1940-es évekig 130-140 tanya épült. A Hemzősor, Tóthsor, Bekenyi dűlő, Iskola dűlő tanyáiban 1949-ben kb. 650-700 ember élt. Egyes visszaérniékezők szerint maguk a kisbócsai családok kérték, hogy Kaskantyúhoz tartozzanak, mert az ottani falutelep közelebb esett hozzájuk Bócsánál. A népszámlálás 1949. január 1-jei helyzetet rögzítő „előzetes adatai" Bócsán 4045 főnyi lélekszámot mutatnak ki, amihez, a Statisztikai Hivatal hozzáfűzte: „Kaskantyú község adataival együtt";

45 a megjegyzés pontosítást kíván, helyesen: a Kaskantyúhoz csatolt Kisbócsa adataival együtt(!). Az önálló közigazgatási egységgé szervezett Kaskantyú két határrésze ugyanis - mint említettük - korábban Páhi, egy határrésze Kiskőröshöz tartozott. Az adatfelvétel az 1941. évi népességgel összehasonlítva 3 fő tényleges szaporulatot mutat ki, amiből kézenfekvően következik, hogy az 1949. január 1-jei adat nem az egész Kaskantyúra, hanem Bocsa község akkor még Kisbócsara is kiterjedő területére vonatkozik. Megállapíthatjuk tehát, hogy Kisbócsa, Nagybócsa és Zöldhalom közel 24 ezer holdas területének benépesedése az 1940-es években ért csúcspontjára. A II. világháború embervesztesége: az elesettek, hadifogságban elhaltak magas száma okozhatta, hogy a tényleges népszaporodás 1941 és 1949 között, azonos területen mindössze 3 fő volt. Kisbócsa 1949 februári elcsatolását követően az év végi népszámlálás Bócsán 3331 külterületi lakost vett, számba.

4 Az 1949-es népszámlálási adatfelvétel sajátossága, hogy 15 „külterületi lakotthelyet" mutat ki, ahol föltünteti csaknem a teljes népességet (3289 főt), és megkülönböztet kilenc, ötvennél népesebb „külterületi lakotthelyet", 3085 fő népességgel. Valószínű, hogy utóbbi adat a sűrűn lakott dűlőkre illetve határrészekre vonatkozhat. KSH 1949. évi népszámlálás. 1. Előzetes adatok. 1949. 37. Az adatfelvétel Bocsa területét 18 329 kat. holdnak jelöli, ami éppen ötezer holddal kevesebb, mint a község korábbi határa. (23 329 kat. hold) Lásd a 44. jegyzetre hivatkozást. KSH 1949. évi népszámlálás. 11. A külterületi lakott helyek főbb adatai. 1951. 76.