Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Janó Ákos: Egészségügyi viszonyok a gyermekhalandóság Szankon a XIX. században

246 Tyúkszemre vöröshasú békát kerestek, azt ketté hasították és ráhúzták a beteg lábujjára. Ezután is tovább keresték a békát, mert félnaponként váltogatni kellett a lábon. Egy idő múlva megtört tojássárgáját kevertek össze sóval, paprikával és azzal kötözték be a tyúkszemet. A tüdőbaj és a vele járó köhögés a leggyakoribb és legsúlyosabb, sok áldozatot szedő, fertőző népbetegség volt. Csecsemő- és gyermekkorra is jellemző. A gyermekek a szülőtől, nagyszülőtől kapták el, vagy szennyezett környezetben terjedt. Egyik adatközlőnk ennek a gyógyítására ajánlotta, hogy a tüdőbajos ember minden vizeléskor saját vizeletéből igyon három kortyot, s így hamar meggyógyul. Gyermekek gyógyítására különböző teákat használtak. Bármilyen seb gyógyítására a beteg nagyon szép zsebkendőt vagy fejkendőt, illetve szalagot, máskor szép gyümölcsöt vett a kezébe, s azt imádkozás közben végighúzta a seben, majd eldobta ezt mondván: „Akkor legyen a seb továbbterűve a testömön, amikor én ezt újra fővöszöm!" Ha valaki felvette, magára vette vele a bajt is. Máskor a sebbel bajlódók szép babát csináltak, hogy azzal ruházzák át azt másra. A babának azt mondták: „Azé lögyön a baj, aki majd a pártját fogja ennek a babának!" Ezután a babát elhajították az úton. Vágott sebre jónak tartották, ha rá vizelnek. A vizelet tisztította és gyógyította a sebet. Jó volt a bor is, amivel locsolgatták. Nagy vágásra vagy szúrt sebre politúrt öntöttek, vagy ruhára csepegtették és bekötötték vele a sebet. Gyorsan begyógyította, de ha az túlságosan gyorsan gyógyult, utána kifakadhatott. Ha a gyermek a kezét elvágta, kis kenyeret összerágtak, azt törött paprikával és sóval összekeverték és a sebre tették. Összehúzta és szárította a sebet. Kisebb sebre törött paprikát, nagyobb sebre tengeri hagymát ajánlottak. A tengeri hagyma leveléből levágtak egy darabot, késsel összetörték és a sebre kötözték. A leggyakrabban a kéz tenyéri oldalán, ritkábban talpon keletkezett barna színű, lencse nagyságú, a bőrből kiemelkedő, nagy számban jelentkező, szemölcs-szerű bőrelváltozást a népnyelvben általánosan tyúkseggnek nevezték, ami igen gyakori, kellemetlen érzéseket kiváltó, sőt munka közben fájdalommal járó fertőző betegség volt. Kézfogással vagy egyéb közvetlen testi érintkezéssel terjedt. Eltüntetésére annak szétrepedt tetejébe - esetleg azt tűvel kitágítva - szalicil és birkagyapjú keveréket tettek. Ez a tyúksegget annyira megérlelte, hogy tövestől kiszedhető lett, s gödör maradt a helyén. A néphit szerint attól is elmúlt, ha az úton egy szénásszekérről egy marék szénát kirántottak, azzal háromszor végigtörölték a beteg testrészt és a szénacsomót feldobták egy másik szekérre, vagy maguk mögé hajították anélkül, hogy visszanéztek volna. Egyszerűbb, de kevésbé hatásos módja volt az elhajtásnak, hogy valaki egymás után háromszor „leköpködte." Attól is elmúlt, ha keresetlen száraz békát háromszor áthúzott a beteg a kezén, aztán eldobta, s nem nézett utána, vagy visszatette arra a helyre, ahol azt találta.