Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson

220 arra esendő rátát, hogy nékem tulajdonom nem volna, nem tagadhatja: tulajdonomtól pedig sem én, sem más árendát fizetni nem köteleztethetem, nemis tartozom". A felszínre bukkant tulajdonosi sérelem hátterében részben a századfordulóra nagymértékben megnövekedett a marhatartást egyre jobban kiszorító juhászat előretörése áll. A másik konfliktusforrás a juhászaiban bekövetkezett fajtaváltás volt. Ez időben kezdődött a régi magyar racka juhok felváltása a selymes szőrű merinói birkával. A közlegelőn legeltetett állatok után fűbért fizettek, a redemptusok ugyan kevesebbet, mint mások, de ha az önkormányzat úgy határozott fizetniük kellett nekik is. A birkák (merinói) után viszont nem fizettek fűbért. Amint Baky írja „Van egy újabban becsúszott gazdálkodás a birkatartás, s a publicum sérelmére naponként gyarapszik, mert mentes minden tehertől". Baky tulaj don védelmi érvei között azt is felsorakoztatja, hogy ő az őseitől reá maradt gazdálkodást folytatja és magyar juhokat tart. Ám tapasztalta, hogy „a magyar juhnak természete ellen van a birkával egy járásba legelni, sőt a birkától jármos ökrei megrühesedtek s eldöglöttek". Baky szerint az ő tulajdonosi jogait éppen a terhet nem viselő birkatartók nem ismerik el, akiknek egy fillérjük sincs a pusztában. „Szépen lapulnak az én pénzemen szerzett földből bé vett hasznukkal; Ki adják másoknak legelőül a' mi az enyim és nem tulajdonuk" Végső érve, hogy a birkák többsége egyébként „nemis gremialisoké, hanem idegen tótoké, s egyéb bíró pálczája és közönséges szolgálatot kerülő elegy, belegy" embereké. A főkapitány azonban az egyéni sérelem elé helyezte a közérdeket és 1797. áprilisában a közgyűlésből kiadott rendelkezéssel Szánkót ismét négy járásra osztotta. A felmérést Bedekovits Lőrinc kerületi mérnök végezte el. Egy-egy göbölyjárás 1657 holdas terület lett két itatókúttal, egy-egy baromjárás pedig 2469 hold területű, szintén két itatókúttal. A határozat nem tért ki a puszta tulajdonjogára. 1799. november 9-én a nádor megtiltotta a szanki portiók adásvételét, a már megkötött egyezségeket is semmisnek nyilvánította. Határozata durván megsértette mind az egyéni, mind az önkormányzati autonómiát. Baky, aki 945 ft. és 34 dénár ára földet vásárolt a maga által váltott mellé, nem kapta vissza a pénzét. A szanki ügy néhány évig nyugvópontra jutott. 1803-ban a tulajdonjog megsértéséből keletkezett feszültségek enyhítésére a tanács úgy döntött, hogy a beneficialis pénztárból visszaadja Bakynak amit az a kistulajdonosok szanki portiojáért fizetett. Az egykori eladók pedig ismét megválthatták részüket a közpénztártól. Ezzel minden akadály elhárult a puszta közlegelőnek fordítása elől. Baky azonban nem fogadta el a vételár visszafizetését, ezért a pénzt a nádor végső döntéséig bírói letétbe tették. A nádor egyetértett a tanács elképzelésével. Miután további fellebbezési lehetőség nem volt, Baky felvette a bírói letétben várakozó 945 ft. 34 xr-t. 27 JNSZML. JKKig. Fasc. 2. № 1582. /1803. aug. 30.; Fasc. 2. № 1809./ 1803. nov. 7. 28 JNSZML. JKKig. Fasc. 2. № 2139/1803. dec. 14.