Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)
176 szerző halála után két rendi cenzor kapta kézhez, akik ebben a formában nem javasolták a kiadását, és különösen a kolostorok történetére vonatkozó második rész kiegészítését tartották szükségesnek. Ennek érdekében újra átnézették a kolostori levéltárakat, és azok anyagát is beépítették a könyvbe. 30 A kézirat és az egy év múlva, 1759-ben megjelent nyomtatott változat összehasonlításából kiderül: a sajtó alá rendezők alapos munkát végeztek, és különösen a szerzetesek lelkipásztori és kulturális tevékenységére vonatkozóan számos új adattal egészítették ki Fridrich lapidáris, kizárólag az intézmények alapítására, illetve a templomok és a kolostorok leírására szorítkozó ismertetéseit. A rendtársak szorgos munkája azonban Fridrich művéből egyetlen esztendő alatt nem tudott egy, a kor színvonalán álló rendtörténeti szintézist összehozni. A mindössze 74 oldalas első rész a boszniai és a magyar vikária történetének rövid bemutatása után a szalvatoriánus provincia történetét a rendtartományi káptalanok és tisztségviselők felsorolására korlátozva ismerteti egészen saját koráig bezárólag, a tárgyalás módszerében, anyaggyűjtésében és történelem-felfogásában semmivel sem túllépve az előző századok rendtörténeteinek annales-}e\\egü feljegyzésein. A második rész a kolostorok történetét beszéli el: röviden bemutatja a településeket, leírja a kolostor és a templom épületeit, építéstörténetét, kitér történetük főbb eseményeire, a ferencesek lelkipásztori munkájának jellemző vonásaira, a kolostorokhoz kapcsolódó vallásos társulatokra. Itt már bőségesen idézi a kolostori levéltárak dokumentumait, a tabulák alapján valamennyi kolostornál megtaláljuk a gvárdiánok névsorát. A második rész erényei a sajtó alá rendezők munkájának köszönhetőek, hiszen a kolostorok bemutatása többszörösére duzzadt az eredeti verzióhoz képest: míg például a Fridrich-féle kéziratban a szegedi kolostor története öt lazán írott kéziratos oldalt tett ki, addig a nyomtatott változatban már nyolc oldalon olvashatunk ugyanerről a rendházról, különösen a kegykép históriájáról és a barátok török kori tevékenységéről, amelyről az eredeti kézirat igen keveset szólt. Ugyanakkor a valóban oda nem illő részeket (mint például a gyöngyösi templom kriptájával kapcsolatban a Gyöngyösön elhalt 175 barát nevének öt oldalas felsorolását) a kiadásból elhagyták. 31 A nagy lendülettel meginduló történeti kutatómunka eredményeként a rendtartományi krónika mellett az 1760-as években megkezdődött az egyes rendházak történetének megírása is. Ezek a história domusok a kor provinciális történetírói teljesítményeihez képest kifejezetten színvonalas alkotások voltak. Az általam használt kötetek mind hasonló szerkezetűek: a város históriájába illesztik a kolostorok működését, kitérnek a rendházak és templomok építéstörténetére, berendezésük bemutatására, a szerzetesközösségek társadalmi és egyházi kapcsolatrendszerének, kulturális és vallásos tevékenységének ismertetésére, szólnak a kolostorokban FRIDRICH, Urbánus 1759. I. Prológus ad lectorem seraphicum. FRIDRICH, Urbánus: Chronologia 1-15.; FRIDRICH, Urbánus 1759. II. 2-17.
