Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető
9 21 mentesíteni tudja."'' Annak okát, hogy tervei még ugyanebben az évben történt nyugdíjazása vagy egyéb okok miatt nem valósulhattak meg, ma már nehéz kideríteni. Mindenesetre 1958-ban a lelőhely bejelentője, a katymári születésű Kőhegyi Mihály, immár a bajai múzeum régésze ismét csak sírok tönkretételét tudta megállapítani, s a helyzet a következő két évben sem változott: „...a VI. mentés (Zalotay) jelentésében javasolt 'Feltárandó terület' ment tönkre a téli földkitermelésnél. Zalotay aggodalma jogos volt, a sírokat teljesen tönkretették. A jelekből következtetve ez volt addig a legsűrűbb temetőrész. Jelenleg is két kocsi csont hever kupacba dobálva a bánya szélén. " Ez a néhány sor gyakorlatilag az utolsó tudósítás a Katymár-téglagyári lelőhelyről. A sírszámmal ellátott 89 rác sír közel harmadát a bányászás során tették tönkre a munkások, három sír nem került feltárásra, mert csak kis részük esett a kutatóárokba, további négy sírnak, melyet munkások dúltak fel, csak a helyét regisztrálhatta Zalotay Elemér. így a vizsgálatba ténylegesen bevonható sírok száma lényegében csak 60. SÍRSZÁMOZÁS Az a tény, hogy a feltárás különböző szakaszait olykor más-más régész vezette, némi bizonytalanságot okozott a sírok számozásánál. Az 1953. évi leletmentés során Szabó György valamilyen oknál fogva nem követte a folyamatos számozást, az általa feltárt sírok az 1-3. sorszámot kapták. Ásatási dokumentációja azonban csak később került a bajai múzeumba, s mivel Zalotay csak két, Szabó György leletmentette sírra emlékezett, ezeknek adta a 61-62. számot . Jelen feldolgozásban ezért a 60. sírszám után 1953/1-3. számozással jelöltük a Szabó által feltárt 3 sírt, a 61-62. számokat pedig töröltük. Ennél nagyobb - és ma már lényegében megoldhatatlan - problémát jelent néhány olyan sír, melyet nem régész tárt fel, hanem földbányászás során munkások tettek tönkre, előbb azonban több-kevesebb gondossággal átkutatták, bizonyára kincseket keresve. Az újabb leletmentés kezdetén szerencsére e leletek megőrzött részét beszolgáltatták a múzeumnak. Zalotay Elemér azonban a tárgyakat kizárólag a munkások elmondása alapján bontotta le öt (ebből három szarmata) sírra, így a 64. és 67. rác sírok leírásánál jelzett mellékleteket kellő kritikával kell fogadnunk 24 . ZALOTAY Elemér ásatási dokumentációja 1955. KJM RA 69.232 5. old. KŐHEGYI Mihály ásatási dokumentációja 1960. KJM RA 99.830 2-3. old. „A sírszámot a Komáromy-féle IV. leletmentés 60-val veszem alapul, időközben azonban rájövök arra, hogy Komáromy leletmentése után egy V. leletmentést is végzett Szabó György, melynek eredményéről a múzeum nem rendelkezik dokumentumokkal. A Szabó által feltárt két sír nyoma még megvan... " ZALOTAY Elemér ásatási dokumentációja 1953. KJM RA 69.232 1. old. „Szerencsére mindenkinél sírok szerint külön tartott mellékletek vannak. [...] Begyűjtők öt sírhoz tartozó anyagot. Megszámozom őket, mert a munkások meg tudják mutatni, honnan kerültek elő. " ZALOTAY Elemér ásatási dokumentációja 1953. KJM RA 69.232 1. old.
