Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten

324 szellemű, talpraesett gazdasszonyok feladata volt a lakodalmi főzés, sütés, mert ez a technikai tudáson túl megkövetelte, hogy jó szervezők és vezetők, az újításokra fogékonyak legyenek. Egyéniségüket vizsgálva próbálunk azonosságot, hasonló vonásokat keresni köztük. A szentkirályi, sütőasszony 1924-ben született, ő az egyedüli hármójuk közül, aki ma is süt lakodalmakra. Középparaszti családból származik, édesapja 15 holdon gazdálkodott. Édesanyja ritkán sütött, ő viszont hamar érdeklődni kezdett ez iránt, szeretett sütni egészen fiatal korától. Sütőporral való első kísérleteit már közöltem. Kísérletező kedvű volt már fiatal korában is: „Húsvétra én sütöttem a kalácsot, anyám elment föltámadásra, magam maradtam otthon, de hát nem volt lekvárnál egyéb semmi. Hát mivel kék kiflit csinálni? Hát törtem a fejem, mit csináljak, eltaláltam, sütök piskótát, vékonyan beleöntöttem a tepsibe, kemencébe sütöttem. Összetörtem, hogy mivel ízesítettem nem tudom, az volt a töltés a kiflibe. Nagyon megdicsértek. " 20 éve költözött be tanyáról a faluba, akkor kezdett el lakodalmakba sütni. Receptjei egyrészt a régiek, amit még lány vagy fiatalasszony korában tanult sütni. Gyakran használja a Váncza-könyvet. Új süteményeit a legkülönbözőbb módon gyűjtötte össze, receptes naptárból, ismerősöktől. Olyan is előfordult, hogy kérik, süssön olyan süteményt, amit nem tud, és odaadják hozzá a receptet. Egyik kedvelt és gyakran sütött süteményét a piskótás linzert is így tanulta. Süt saját elgondolás alapján is, a legbüszkébben emlegetett ilyen süteménye három színű piskóta közé töltött háromféle lekvárral megkent tészta. Ha megtetszik egy sütemény, azt gyakran újra és újra süti. Újításai között általában nem egy-egy recept átformálásával találkozunk, hanem tapasztalatokon alapuló sütési fortélyokkal, amelyeket nem csak egy alkalommal használhat, hanem minden hasonlójellegű süteménynél. íme néhány példa: „Sütőport háromba osztok el egyet. Nem teszek bele többet, mert hirtelen fölfújja, és visszaesik. A tojásnak kell fölfújnia, azt kell jó keményre kiverni. " vagy „Én együtt szoktam kiverni a sárgáját és a fehérjét. Lakodalomba voltam készíteni és beleszaladt a sárgája. De én már hallottam az előtt, hogy együtt verik. Ha már belement, beleütöm így, beleteszem rögtön a cukrot is, aztán öntök a hét tojáshoz kis pohárnyi vizet. Csupa magába nem jó. Fogom az ölembe a gépet, és ahogy keverem, csöpög bele a víz. Akkorára készen van, mire az beleesik. A lisztet azt előre kimérem. Hét púpozott kanálnyi, meg még egy. " Munkája során mindig nagyon gondos és precíz, aprólékos, óriási türelme van. Ha kérdezik és érdeklődnek, szívesen beszél receptjeiről, de nem mindenkinek, először baráti viszonyba kell vele kerülni. Lakodalmakra pörkölttortát is készít, ez az a munka, amelynél kreativitását leginkább érvényesíteni tudja. A receptet is és a készítés módját is maga kísérletezte ki.