Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten

307 karácsony, a húsvét, a farsang tésztái. Harmadik csoport az ünnepinek számító, ám legkevésbé rangos vasárnapi sütemények. /. Időszak (1920-1944) 1. A nagyünnepek A feltehetően legkorábbi adat, ami birtokunkba jutott a lakodalmi édességekről, így hangzik:,,

Л lakodalomban nem volt torta, hanem rizskók és grízkók volt a torta, kerek tálban sütve. " Az adat a század első évtizedeire vonatkozik. A tejbekása fogyasztásának szokása a lakodalomban a századfordulón az egész magyar nyelvterületen szokásos,

9 így maga az ételfajta említése nem meglepő. Annál figyelemre méltóbb viszont az alak, a kerek tortaforma, amely szakácskönyvek és a polgári kultúra által sugallt minta átvétele lehetett. Az alapanyag és a technika változása nem egyszerre következett be, első lépésként a már jól ismert és kipróbált alapanyagot használták új módon. 1920-as évekből származó adatok szerint Szentkirályon és Laki teleken éjfélkor üreskalácsot adtak tejeskávéval. Lakodalmakban ez már a keltkalács utolsó, elfelejtődő emléke. A lakodalmak jellemző és hagyományosnak tartott édességei az 1920-30-as években a rétes, a túrós lepény, ill. a mákos és diós hajtott. Ez utóbbi kelt tészta alapú süteményt soha nem beigliként említik az idősek, ez az elnevezés szakácskönyvi hatások következménye lehet. Téli névnapok jellemző süteménye volt az alapanyag évszakhoz kötöttsége miatt városon és tanyán egyaránt a hájas tésztájú krémes, illetve ugyanez mákkal, dióval, lekvárral töltve. A kuglóf vagy kuvlót szintén nagyünnepi tészta, mert készítése több tojást, illetve tölteléket igényel. Cserép, ritkábban fém formában sütötték. Minden társadalmi rétegnél előfordult. Már az 1920-as évektől megjelentek az aprósütemények. A szalatka, szalagáréval (szalalkáli) kelesztett tészta volt az első, amely új készítési módot jelentett, az élesztő helyett szalagáré lazította a tésztát. A sütemény alapanyagai meglehetősen egyszerűek, a háztartásokban egyébként is gyakran használt anyagok: liszt, zsír, szalagáré, tejföl, cukor. Gyakran cukrozott deszkán nyújtották ki, szaggatták, esetenként lekvárral összeragasztották. Ez a süteményféle szerepel már a legidősebbek emlékezetében is, első előfutára volt a gyorsan tért hódító aprósüteményeknek. Készítése egy, esetleg két generációra volt jellemző, mára nagyon szórványosan fordul elő a legidősebbek körében. Az adatközlők vélekedése megoszlik a szalagáréról, többen az ellenszenvüket fejezték ki, és gyors kiszorulásáról szóltak. Ugyancsak a nagyünnepek tésztája az 1930-as években a linzer, az új kelesztőanyaggal, a sütőporral, esetleg szalalkálival, vagy ezek nélkül készült omlós, 9 KISBÁN Eszter 1997. 452.