Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Kürti László–Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok
280 elnevezett, ún. „palóc keresztek" típusába. 17 A Buckó felé vezető út mentén lévő fakereszten (36) még mindig látható a mesterek ügyes keze munkája. Az 1908-ban készült kereszt faragása is Béki András és Béki Pál szépérzékét, s művészies kivitelezését dicséri. A helytörténeti kutatás során az is kiderült, hogy arról a Béki családról van szó, amely több ácsmestert is adott a településnek. 18 1908-ban Béki András volt a neves ácsmester, és az 1885-ös születésű Béki Pál pedig a segédje. 19 Ők ketten faragták a szépen kivitelezett fakeresztet. Ez az adat már csak azért is értékes, mert a többi faragott fakeresztről nem tudjuk, ki is készíthette. Feltehető, hogy több ácsmester és asztalosmester is faragott fakereszteket megrendelésre Lajosmizsén. Még egy fakereszt történetét érdemes megjegyeznünk. Ez a mai Pintér-dűlő (a valamikor Treba-Kovács-dűlő) és a Ceglédi út sarkán álló fakereszt. Az emlékezet szerint az első fakeresztet az 1940-es évek elején Pintér Péter Pál állította fel hálából, amiért kilábalt egy nagyon súlyos betegségből. így lett a feszület Pintérkereszt. Az akácfa kereszt azonban csak az 1960-as évek végéig bírta az időjárás viszontagságait, és akkor kidőlt. A tanya akkori tulajdonosa a kereszt kidőlését követő éjszakák egyikén titokban új feszületet faragott, egy 7-8 méteres akácfából. A régi „pléh Jézust" rászegelve az éj leple alatt felállította, ahonnan a régi kidőlt. Ez a kereszt 2001 májusáig állt, amikor is önkormányzati utasításra úgy „újítottak fel", hogy egyszerűen lecserélték. Egy sablonra gyártott egyenkeresztre. A fából készült keresztek divatja azonban elmúlt, a mai ácsmesterek és asztalosok már nem készítenek fakereszteket. Annál nagyobb a divatja a kőkereszteknek, amelyek ma már majdnem mind rendeltetésszerűen műkőből és sírköves mesterek által készülnek. A kőkeresztekre kőből, ritkábban öntöttvasból készítettek korpuszt. A régebbi kőkereszteket máshonnan hozatták a Lajosmizseiek. Legtöbbjük Kecskeméten készült, mivel Lajosmizsén az 1940-es évekig nem volt helyi sírköves, aki kereszteket is készíthetett volna. Igaz az is, hogy több kőkereszt nem sírkőfaragók keze alól került ki, hanem házilag kőműves mesterek segítségével alkották. Az 1960-as évektől a Török család, majd az utóbbi években már Szórád Károly sírkőkészítő mester is gyártott, illetve újított fel több kőkeresztet. A keresztek legfontosabb alkotóelemei a korpuszok, amelyek igen változatosak, de a XX. század közepétől kezdve már egyre inkább sablonok szerint készültek. Kiemelkedően szép és egyedi korpusz található az alsómizsei Palóc és Terenyi család keresztjén (12), a Páldeák kereszten (32) és Cigány László keresztjén (Pintér kereszt, 41). Valójában a temetői keresztek (4, 5) közül mindkét korpusz jellegzetesen archaizáló; a Jászság barokk kőkeresztjeivel és szakrális szobraival mutatnak hasonlóságot. Érdekes az alsólajosi Czigány kereszt (15) korpusza is, amely ellentétben a legtöbb korpusszal nem jobbra hajtott fejű, hanem 17 VARGA Zsuzsa 1982. 436. 18 Lásd Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Általános Értesítője. Budapest: Tisztviselők Értesítője 1930. 142. old. 19 Lásd Segédek jegyzéke, 278. old., Lajosmizse, Helytörténeti Gyűjtemény.
