Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Kürti László–Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok

277 sokatmondó. Lényegében 1946 és 1961 között keresztet nem állított (nem állíthatott?) Lajosmizse lakossága, és ez már önmagában is bizonyítja a sztálinista kormány vallás- és kultúrpolitikájának hatását.

14 A keresztek kultusza ettől az időtől eltekintve igen szerteágazó. Az 1980-as és 1990-es évek már kedvezőbben alakultak a keresztállítás szokása szempontjából. Fontos megemlíteni a keresztek tájolását, anyagát és formai jellegzetességeit. A feltételezett kelet-nyugat tájolással szemben a keresztek mást mutatnak. Az eltérésnek egyik oka az lehet, hogy a temető sírjainak nagy része északkeleti tájolású, illetve délnyugatiak, hasonlóan a két kis családi kápolnához. Velük szemben a zsidó temető kőkeresztjei mind dél-délnyugati tájolásúak. Ez megegyezik a két templom tájolásával is: mindkettő nyugat-délnyugatra néz. A negyvennégy kereszt és szobor tájolása a következő megoszlást mutatja: tizennégy keleti, tizenegy délnyugati, kilenc déli, nyolc nyugati, kettő pedig északi tájolású. A két halálkereszt (45, 46) pedig Lajosmizse egymástól két távol eső pontján található - tájolásuk nyugati. Ha azonban a dél és nyugati, és velük együtt a köztes délnyugati tájolást nézzük, akkor mindenképpen markánsan jelentkezik ez az irány; mintegy huszonnyolc kereszt erre irányul. A tájolás problematikáját elemezve nagyban meghatározó a keresztek felállítási helye: a két északra néző kereszt (27, 39) nyilvánvalóan keletre lett irányítva, de ez a beállítás nem teljesen sikerült, hiszen a pusztatemplomnál lévő régi fakereszt (27) lehetséges, hogy a forgatások, vagy a különböző javítgatások által mozdult el. így is ki lehet jelenteni, hogy a nyugatkelet tájolás lehetett az eredeti irányadás a keresztek állításakor. A keresztek vertikális tagolása egységes képet mutat. Legtöbb kereszt ezt a tagoltságot követi: felső rész a kereszttel, a kereszt teste a korpusszal, végül a talpazat a felirattal, virágokkal és a keresztet behatároló kerítéssel. A felső részben az INRI felirat, illetve a fakereszteknél még az esővető is megtalálható. A kereszt közép része a korpuszt és kisebb feliratot vagy vésetet tartalmaz. Itt helyezkednek el a Mária-szobrocskák (1, 3, 13, 25, 36), egy esetben angyalokkal (33), egyetlenegyszer pedig mindkettő kombinálva (41). Ezek a keresztek díszesebbek és régiesebbek az újabb kereszteknél. Amelyek csak korpuszt és írást tartalmaznak. A keresztek alsó része lényegében egységesebb képet mutat: kőkeresztben elhelyezett márványtáblára vésett vagy néhányszor festett felirat. A régies fakeresztek és a faragott vagy vésett feliratok mára már szinte eltűntek, és Lajosmizsén már csak egynéhány képviselőjük található (7, 12, 18, 36, 40). A feliratok szűkszavúak és csak a legfontosabb információval szolgálnak: dátum, tulajdonos neve, ritkán a készítő neve. A feliratok között igen kiemelt szerepet kap az „Isten dicsőségére" felirat. Kiemelkedő fontosságúak azok a keresztek, amelyek sokkal többről tudósítanak: a készítő nevéről és lakhelyéről (1, 36, 41), a káromkodásért való engesztelésről (7), imádkozásról vagy bibliai idézetekről (13, 16, 19, 38, 41), a felújításról (16, 20, 25, 35), valamint családi tragédiáról (42). Egy Erről bővebben lásd önéletrajzi-történeti elemzésemet, KÜRTI László 2000/a.