Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

249 A harmadik fogás, a disznótoros vacsora fő fogása, a töltött káposzta (gfilt Kraud) volt, amit savanyú káposztából készítettek, s a töltelékbe kolbászhúst, fokhagymát, vöröshagymát, rizst, paprikát, borsot tettek. A negyedik fogás volt a különféle sültek kenyérrel és savanyúsággal. Volt olyan ház, ahol a fokhagymás húst (knoblauch Flaeisch) szerették, s a fehér májat (waiß Lewr) a pecsenyehús közé tették sülve - más helyen ezt kidobták, mert keserű. Máshol a kolbász és a hurka volt a legkedveltebb. Végül a sütemények következtek. Az öregek régen csak pogácsát, rétest, kelt tésztákat, pántlikás vagy lekváros fánkot {latwere Khichltjer) sütöttek. A fánk régen nem maradhatott el a disznótoros vacsora végéről. A rétest (Rétes) is aznap délután sütötték a kemencében. Mezőberényben a vacsora első fogása a húsleves, mely a hartaiakhoz hasonlóan lehet orja- vagy baromfiieves is. A bezöldségelt tokaszalonnából is főztek levest ekkor (kwel Flaischsup), de a szalonnát eltették abált szalonnának. A második fogás a leveshús volt fokhagymamártással. A harmadik fogás a sült hurka és a kolbász volt hagyományosan, de újabban, az 1920-as évektől toroskáposztát is főztek. Sült húst nem volt szokás a disznótoros vacsorán adni, azt Berényben a tótok és a magyarok csinálták. A sütemények között a leghagyományosabb és leggyakoribb a fánk (Kigltje) volt. Minél vastagabb, kövérebb fánkot igyekeztek sütni ekkor, hogy a következő esztendőben is szép kövérek legyenek a disznók. A vacsoráról megmaradt fánkot reggelig az asztalon kellett hagyni. A fánk mellett rétest vagy hájas tésztákat sütöttek. Gyulán a XX. század első felében, amikor a disznótor három napig tartott, esténként éjfélig is elhúzódó vacsorákat ettek, amelyen az egész nagy család részt vett, és olykor-olykor két vacsorán egy fél disznót meg is ettek. A vacsorák az idő múlásával kimentek a divatból, csak a disznótoros ebédek maradtak meg, s vacsora helyett a rokonság egy kis kóstolót kapott. A második nap ebédjén vagy vacsoráján került asztalra a húsleves (rukkmájszli leves), mely nevét a benne főtt húsos csontokról, a rukkmájszliról kapta. A harmadik nap este volt a legnagyobb vacsora, ezen elbírálták, hogy hogyan sikerült a disznótor, milyen ízletesre csinálták a hurkát, kolbászt. A sült húsokhoz németes szószt adtak, mely fokhagyma vagy vörösmártás volt tejfellel savanyítva.

73 Kóstolóküldés A kóstolóhordás, kóstolóküldés szokása is eltérő hagyományokat tükröz. A XX. század első felében Hajóson, Nemesnádudvaron nem volt szokás a kóstolóküldés, hiszen a rokonok részt vettek a disznóvágáson, s nekik a háziaszKLISZEK Antal 1970.