Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Juhász Antal: Bugac és Monostor puszta benépesedése

198 ragaszkodók, sokan még alig eresztettek gyökeret a homoksivatagban, épphogy megerősödtek - hát kivártak. Sajnos, Czakó Ferenc helytörténeti kötete az ötvenes évek mezőgazdaságáról nem hoz sem adatokat, sem emlékezést, megfigyelést. Nagy változást a hatvanas évek hoztak, amikor Bugac tanyáiról „eltűnt" ezer ember és a faluban épp csak kétszázat várt maga építette otthon, a többiek másutt kerestek megélhetést. A falusi és a meggyökeresedett vagy éppen gyökeret eresztő tanyai népesség közötti demográfiai robbanás évtizede Bugacon az 1970-es évek. Tíz év alatt a falu lakossága közel ezer fővel gyarapodott, miközben a tanyák népessége közel másfélezerrel fogyott. Ha csupán a népszámlálás mutatóit vesszük alapul, több mint ötszázan költöztek más településekre. 1990-re a Bugacpusztaházának nevezett tanyaközpont önálló közigazgatási egység lett, 360 főnyi népességgel. Ha ezt számításba vesszük, mérsékeltebbnek látszik a határ tanyáiról való elköltözés. A jelzett demográfiai változások okainak elemzése nem a településnéprajz kompetenciája, csupán dokumentálni kívántuk az 1950-ig gyarapodó népesség elvándorlásának és fogyatkozásának folyamatát. Bálint Sándor a Bács-Kiskun homokjára irányuló szegedi kirajzást összegezve megjegyezte: „Bócsáról szegedi családok vándoroltak még Páhi, Móricgát, Bugac felé is, ezek azonban még nyomozásra várnak. "

A1 Munkánk az ő kutatásának folytatását is célozta. A két pusztára települt családoknak az anyatelepüléssel való kapcsolatait és a különböző falvakból, városokból érkezők mentalitását más helyen vesszük vizsgálóra. Itt előlegezésül csupán annyit, hogy a XX. század derekán a faluba kerülő, Kecskeméten született állatorvos szerint különböztek a félegyházi származású monostoriak - úgy emlegették őket: „filikegyháziak" és az igazi bugaciak. Utóbbiak inges-gatyás, csizmás, subás parasztok voltak, Nagybugacon éltek. 1948-1950 táján még akadtak közöttük ökrösgazdák és általában nagy állatállományt tartottak. Megfigyelések szerint hasonlók voltak a kecskemétiekhez. * Bugacon 1987-ben, 1989-ben és 1999 júliusában, egyetemi hallgatókkal folytattam több napos anyaggyűjtést. Adatközlőink voltak: Dobos Pál, 1914., Csányi Imre, 1916., Horváth Pál, 1914., Pallagi István, 1918., Flóring József 1919., Kunszabó Ferenc 1920., Korom József 1922., Korom Mihály 1925., S allai Gábor 1924., Szűcs Ferenc 1929., Börcsök András 1931., és dr. Szabó Gábor ny. állatorvos, 1922. BÁLINT Sándor 1974. 426.