Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

H. Tóth Elvira: A Hetényegyháza–Mária úti avar temető 70. sírja

18 Az embertan megállapításai ezúttal egybevágnak a leletegyüttes tanulságaival: a sírban a korai avar tradíciókat tudatosan követő rangos személyiség nyugodott, aki származását az avar fejedelmi leletek mívességével készült övkészletével is kifejezésre juttatta. Övét és fegyvereit egyaránt a VII. század utolsó harmadában készíthették, élete vége felé az övet pótlásokkal újították meg, s ekkor kerülhetett rá a klasszikus késő avar kor terméke, a bronzból öntött, állatfejes övforgó veret. Mindez valamikor a VIII. század első negyedében történhetett. A leletek sírba kerülésének abszolút időrendi pontosítása talán vitatható lenne, ami azonban ennél fontosabb, az vitathatatlan: az eltemetett nemcsak hosszú élete folyamán, hanem azt követően is megőrizte kiemelkedő társadalmi tekintélyét, különleges elhelyezkedésű sírja érinthetetlen, illetve érintetlen volt. Mindez új megvilágításba helyezheti a korai avarság legfelső vezető rétege továbbélésének megítélését. Jóllehet kérdéses még, hogy hetényegyházi temetőnk tanulságai mennyiben általánosíthatók. Úgy véljük azonban, hogy nem lenne haszontalan a közép és késő avar kor préselt és öntött, golyósor keretezésü övgarnitúráival jelzett leletegyütteseket felgyüjteni és értékelni. Bár szemléletünk az újabb leletek feldolgozása és nehezen elfogadható tanulságai „megemésztése" folytán az utóbbi évtizedekben egyfolytában változott, mindez „eretnekségnek" hat. Eretnekségnek hatott viszont az is, amikor a kunbábonyi lelet előkerülését követően egyes elemeit a „korai és késő avar leletanyag határán... felbukkanó" leletanyaghoz kapcsoltuk, s ebből kiindulva felvetettük egyes „hazai álcsatos leleteink 670 utáni földbe kerülésének lehetőségét".

30 Óvatos fenntartásokat,

31 illetve megütközést váltott ki,

32 amikor a lelet közlése keretében felvetettük a korai avar leletanyag egy bizonyos ideig a közép avarkor-bel továbbélésének lehetőségét, igazolva, hogy a kunbábonyi kagáni sír tucatnyi szállal kapcsolódik a közép avar kor emlékanyagához.

33 Talán egyedül Madaras László volt, aki ezen a nyomon tovább merte gondolni a kunbábonyi kagán történetét a kiskörös-vágóhídi temető elemzése alapján. Szerinte „ez a kagán lehetett az, aki engedélyezte az új népesség megtelepedését a Baján által alapított kárpát-medencei kora avar birodalomba".

34 Az viszont, hogy a kagán, csapatainak vereségét követő halála után sikerült-e az újonnan jöttéknek a Baján-utódok hegemóniáját megszűntetve, új dinasztiát trónra emelni, úgy véljük, még nyitott kérdés, ami további érvelést, megfontolást érdemel. 30 H. TÓTH Elvira 1972. 158., 168. 31 SZENTPÉTERI, József 1994. és 1995. 32 KISS Attila 1995. 131-149. 33 H. TÓTH Elvira 1992. 215., 221. 34 MADARAS László 1993. 157-158.