Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Solymos Ede: Dunai malmok
153 csigára öntötte, az átvitte a tisztítónak, a kopozómk, ez megcsiszolta, fényt adott a gabonának. A felvonó felvitte a csigához, ott csöpögős csappal karapolták, áztatták, ez kellett az őrléshez, de szaporított is, pihentették, így került az őrlő garatra a tiszta búza. Durva töretés: 1. éleshenger, sziták tiszta búza/töret liszt derce dara átcsapat /sród/ 2. éleshenger átcsapat/törct liszt derce dara átcsapat 3. éleshenger átcsapat/töreűiszt derce dara átcsapat 4. éleshenger átcsapat/törztliszt derce dara A négy töretésből származó darát összekeverik, és 1. sima henger, szita/nullásliszt, őrlemény 2. sima henger őrlemény/nulláslisztőrlemény 3. sima henger őrlemény/nulláslisztőrlemény A maradék őrleményt és a korábban félretett dercét összekeverik, hat-hétszer még felöntik, mindig lesz liszt és korpa, mindig a korpát öntik fel újra, ami a végén marad korpa, azt még vágatják, hogy apróbb legyen, s a jószágnak jó legyen. Az itt nyert lisztet és az első négy töret lisztet összekeverik, ez lesz a kenyérliszt. A felöntött mennyiség 30 %-a nullás, 45 %-a kenyérliszt, 24 %-a korpa és takarmányliszt vegyesen. Amíg kövesmalom volt, csak egyszer öntötték fel, otthon az asszonyok szitálták ki. Ezt nevezték parasztra őrlésnek. Vagy pedig előbb törettek, akkor fölemelték a követ, hogy ne zúzza össze, aztán kézzel szitálták, újra törették, többször, csak liszt és korpa volt. Kukorica darálást csak egyszer törették, a követ feljebb emelték, vagy lejjebb eresztették, amilyen finomra kívánták. Bognár János 1885-ben ment el inasnak egy köves malomba, de télen már beszerelték a hengert, 1896-ban már a kövesekhez is kezdték a daratisztítót és a hengerszitákat alkalmazni. Előbb gatyaszár szita volt, egy zsák, két méter hosszú, a széle bőrrel szegve, két füllel, ráakasztották a kőre, az kiszitálta, volt egy ék, a pofozó, ami ütögette a szitát. A kő a padláson volt, kimagaslója volt a malomnak. A kő agya a vashíd, а követ körülvevő burkolat a kőkéreg. Felette volt a garat. Elöl volt egy szekrényféle, abban járt a gatyaszár szita. Koptató sem volt még, aztán jött a szita, de csak egyes. A kövesek is megőröltek nyolc-tíz mázsát egy nap alatt. Szép világ volt. A koptatógépnek csak port és léhát szabad kivinni. A léha törekszerüség, amit a cséplőgép rajtahagy a szemen. A követ időnként élesíteni kellett. Tulajdonképpen az alsó kőbe, mely nem forgott, csak a felső, sugárirányú csatornákat véstek, melyek egyrészt vágták a szemet, hütötték is a követ, és az őrlemény kifolyását is segítették. Ez jellegzetes molnár munka volt, ezért a molnárcéh jelvénye is kővágó legényeket ábrázol.
