Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bárth Dániel: Zsidók a XVIII. századi Baján

142 mezőjének bizonyult, amely viselkedéséért nem egy esetben megintették, de hiába, ezért az egész zsidó község nevében kéri a városból történő kiutasítását („...ex Oppido, nomine totius Communitatis Judaicae eliminari petiit"). A XVIII. század folyamán a bajai zsidók elleni legsúlyosabb vád kétségkívül 1796-ban hangzott el, amikor a nagypénteken véghezvitt álarcos fölvonulásukat Krisztus kínszenvedésének kicsúfolásaként értelmezték. A nagy fölzúdulást kiváltó eseményről így emlékeztek meg a bajai ferencesek háztörténetében: „Március 25én, nagypénteken a zsidók farsangolva eljátszották Megváltónk szenvedését a plébánia templom melletti utcákban, nyilvánosan botránkoztatva a keresztény népet."

95 A zsidók elleni feljelentést Stephanus Ranich bajai plébános tette meg hasonló felhanggal.

96 Az 1796. április 5-én lefolytatott tanúkihallgatások összesen tíz személy vallomását őrizték meg.

97 Az álarcos felvonulók jelmezeinek leírására koncentráló vallomásokban értékes történeti-néprajzi adatok rejlenek.

98 A városi bírák által elvégzett kihallgatások után az ügyet az úriszékhez továbbították. Az április 26-án, Baján megtartott úriszéki tárgyalás határozata szerint a vádlottakat felmentették az eredeti vádpontok alól. Megállapították, hogy a nagypénteken alakoskodó zsidók nem Krisztus kínszenvedését játszották el, hanem az ugyanazon napra eső „zsidó farsang" alkalmából öltöztek jelmezbe. Mivel azonban eme alakoskodásukkal és nyilvános megjelenésükkel a keresztény emberek vallásos érzelmeit megsértették, a mindösszesen kilenc, többségében fiatal zsidót háromnapi, kenyéren és vízen történő elzárásra ítélték.

99 A zsidó község vezetője, Philippus Hirsch - tekintettel idős korára - 24 forintra büntetődött. Az ítélet szerint hibát követett el, amikor az ünnepeket megelőzően a plébánossal folytatott tárgyalásain történt megállapodás ellenére, ahol a zsidók vezetője a katolikus fiatalok nagycsütörtöki Pilátus-verésének eltiltását, míg a plébános a zsidók farsangolásának házaik falai közé szorítását kérte, nem akadályozta meg a fiataljai botrányba fulladt felvonulását.

100 A legvidámabb zsidó ünnep, a purím

m és a legcsendesebb keresztény nap véletlen egybeeséséből kialakult vallási és társadalmi konfliktus részleteinek feldolgozása további források felkutatásával és elemzésével válhat lehetővé.

102 94 BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 230-231. 95 KŐHEGYI Mihály 1995. 73. 96 A bajai szenátus ápr. 1-jei ülésén foglalkoztak először az üggyel: BKML IV. 1007. PJ. I. 213/1796. 444. 97 KÉL I. ACATHOLICA. 1. Zsidók. 98 Ezek bemutatására és a történtek értelmezésére máshol már kísérletet tettünk: BÁRTH Dániel 2001. 99 KÉL I. ACATHOLICA. 1. Zsidók. Az elítélt zsidó fiatalok: Salamon Flaischer, David Deutsch, Jacobus Velisch, Isacus Frank, Josephus Prag, Philippus Hirsch Lebl nevű legénye, a „kernyajai zsidó" fia, Marcus Müller szolgája és a „vaskúti zsidó". 100 KÉLI. ACATHOLICA. 1. Zsidók. 101 Az Ádár hó 14-én tartott purím nem túl gazdag hazai néprajzi kutatásából: FERENCZI Imre 1990; TÁTRAI Zsuzsanna 1990; SCHEIBER Sándor (szerk.) 1946. 102 A kutatást nagyban nehezíti, hogy az üggyel foglalkozó bajai úriszék iratanyaga szinte nyomtalanul eltűnt a XX. századi történelem viharaiban. Az Országos Levéltárban, a Khuen-Héderváry család levéltárában őrzött