Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bárth Dániel: Zsidók a XVIII. századi Baján
140 és dühében tört-zúzott a házban. A vádlott súlyos pénzszükségével indokolta tettét a magisztrátus előtt. Az általa elkövetett erőszakoskodásért végül 12 óra áristomra ítélték. 83 Néhány esetben egy-egy elhunyt zsidó végrendelete kapcsán kerültek ügyeik a városi tanács elé. Példaként említhetjük azt az 1799-ben történet esetet, amikor Philippus Hirsch felesége végrendeletében 50 forintot a bajai kórháznak, másik 50et a kétszáz helybéli keresztény szegénynek adományozott. 84 A különféle bűnügyek közül elsősorban lopások kapcsán, azok kárvallottjaiként találkozunk zsidókkal a jegyzőkönyvekben. 1757-ben Isaac Jakob tett panaszt a szenátusnak egy Szabó Mihály nevű 62 éves komáromi református emberre nagyobb mennyiségű vászon ellopása miatt. 85 1791-ben pedig Simon Velisch jelentett fel egy ismeretlen nőt, aki boltjából ruhákat lopott. Mivel a tolvajt nem sikerült elkapni, mindössze az őt rejtegető Tóth Rozáliát büntették 15 forint 15 krajcárra. 86 A bajai magisztrátus jó néhányszor foglalkozott olyan kisebb erőszakosságokkal, perpatvarokkal, csetepatékkal, amelyek egyik, vagy némely esetben mindegyik főszereplője zsidó volt. A zsidó lakosok egymás közötti efféle ügyeire tanulságos példa az 1799. január 21-én tárgyalt eset. Salamon Fischl a bajai bírák előtt megjelenvén előadta, hogy feleségét Isacus Weiss előző év december 27-e óta folyamatosan, léptennyomon becsmérli és kurvának nevezi („meretricem compellare"). Ezért kéri rá nyelv váltság kiszabását. Az említett Isacus Weiss erre szintén megjelent a tanács előtt, mondán, hogy Salamon Fischl már elégtételt vett rajta azáltal, hogy többször megütötte, megpofozta és a földre lökte, minek következtében három napig ágyhoz volt kötve. A felek ezt követően a tanács színe előtt kibékültek, és az ügy eredeti beterjesztője, Salamon Fischl fizetett fájdalompénzt társának. 87 A legtöbb esetben azonban a zsidó és nem zsidó lakosok közötti perpatvarok kerültek a városi tanács elé. Az 1750-es években egy „Simon Judaeus"-ként emlegetett bajai zsidó kereskedő keveredett összetűzésbe többekkel. 1754-ben a szintén kereskedő Georgius Csorendával veszett össze az utcán, ahol nyilvánosan becsmérelték egymást. 88 Három év múlva Gyuka Milivojevity bajai szabóval támadt nézeteltérése. Marcus Ruzsity háza előtt éles szóváltásba keveredtek, majd kölcsönös ütésváltásokkal becstelenítették meg egymást az utcán {„...ante domum D. Marco Ruzsity semet turpibus verbis exceperint, dein verberibus mutuis semet in BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 206-207. BKML IV. 1007. PJ. II. 46/1799. 296. BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 73-74. BKML IV. 1007. PJ. I. 85/1791. BKML IV. 1007. PJ. II. 101/1799. 191. BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 27.
