Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bárth Dániel: Zsidók a XVIII. századi Baján
139 is boltot tartott fenn. Egyetlen év, 1789 folyamán összesen kilenc bajai lakossal szemben támasztott a bíróság előtt jogos pénzköveteléseket. 76 A városi tanácstól kérték felvételüket a városban letelepedni szándékozó zsidók is. Számuk a XVIII. század utolsó két évtizedében növekedett meg erőteljesen. 77 1788-ban Abraham Mentzl nyerges kérte fölvételét és kapott rá engedélyt. A következő évben a német Mathias Lengefelder bajai nyerges mester járult a tanács elé azzal a kéréssel, hogy a nemrégen fölvett zsidót tiltsák el a munkától. A tanács határozatában az akkor életben lévő királyi rendeletre hivatkozva elutasította a mester kérelmét. 78 1799-ben - 10 forint ellenében - Marcus Fischer katymári zsidót fogadták be a városba. 79 A városban letelepedett zsidók egy része házat vásárolt magának. Jacob Marcus fentebb idézett 200 forintos 1769. évi házvásárlásán kívül említhetnénk Isaac Samuel esetét, akinek 1763-ban a bajai Pantelia Pein adta el házát 100 forintért. A következő évben az időközben elhunyt férfi felesége és testvérnénje vissza akarta venni a házat a zsidótól. Az üggyel a városi vezetők elé fordultak, akik arra hivatkozva, hogy az uradalom utasítására már kénytelen-kelletlen ráadták áldásukat az ügyletre 80 , elutasították a kérelmet. A saját házzal nem rendelkező zsidók subinquilinusként házat vagy házrészt béreltek maguknak. Zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt akadt albérlője. Moyses Schlesinger Mandel Jeruch lakbértartozása miatt kereste fel a magisztrátust. 81 Abraham Vaiß Veronica Péterffy házát lakta, és 1796-ban több mint 34 forinttal tartozott neki. 82 Marcus Frank Judaeus Bajensis 1789. március 24-én szintén albérlőként kereste fel a bírákat. A Joannes Lipovtsevity házát bérlő férfi elpanaszolta, hogy bár a lakbér fizetésének időpontja tekintetében Szt. György napjában állapodtak meg, Lipovtsevity előző nap, március 23-án több ember kíséretében megjelent nála az esti órákban és a lakbért követelte. A pénzt kifizetni nem akaró Marcus Frankot bántalmazni kezdte 6 BKML IV. 1007. PJ. I. 46/1789. 21., 61/1789. 28. , 253/1789., 254/1789.; BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 127, 266-267. ' 7 1795-ben például két betelepedni szándékozó zsidó kérelmét utasították el. Löbl Hußer varasdi és Jacobus Fleißer vaskúti zsidók közül előbbi később megkapta engedélyét. (BKML IV. 1007. PJ. I. 39/1795. 199., 207/1795. 267.) 8 BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 108, 254-255.; A zsidó iparosok és kereskedők tevékenysége természetes módon korábban is sértette a város hasonló foglalkozású, nem zsidó lakosait. 1756. július 4-én a város földesúrhoz intézett kérései közt szerepelt: .Mester Embereknek, kereskedőknek а ' Zsidók miatt semmi Hasznok nem lehel. (BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 47.) A zsidó iparosokat és kereskedőket azonban nem tilthatták el a munkától. Különösen nem 1783 után, miután II. József türelmi rendelete lehetővé tette a szabad iparűzést és kereskedelmet a zsidók számára. A bajai szűcscéh és a városban élő zsidó szűcs viszonyához: BKML IV. 1007. PJ. I. 122/1794. 71. 9 BKML IV. 1007. PJ. II. 310/1799. 257.; Ugyanebben az évben könyörgött fölvételéért Jacobus Dániel sziléziai származású zsidó pipakötő (uo.: 237/1799. 230.) és a városba visszatérő Abraham Polyakovity mészáros (uo.: 346/1799. 267.) is. „Mével már azon ház.. .Inspector Urunk Parancsolattyából, a Város Magistrátussa által emiétett Zsidónak engettetett, sőtt a ház levélis authentice ki adatott.". (BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 153.) ' BKML IV. 1007. PJ. II. 301/1799. 253. 2 BKML IV. 1007. PJ. I. 261/1796. 457.
