Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bárth Dániel: Zsidók a XVIII. századi Baján

137 száma 1796 körül 6-ra tehető. A zsidók egy nem elhanyagolható hányada iparos tevékenységet folytatott. A forrásokban zsidó szabó, szűcs, pipakészítő és nyerges egyaránt szerepel. A bajai zsidóság gazdasági erejét és egyúttal társadalmi szerepét leginkább azok a pénz- és hitelügyletek határozták meg, amelyek sokszor pereskedésekben végződő végkifejleteinek számtalan nyomára bukkanhatunk a városi magisztrátus üléseinek jegyzőkönyveit lapozva. Zsidók a bajai magisztrátus előtt A bajai zsidók kontraktusában kikötött tétellel, miszerint kizárólag az úriszék bírói fennhatósága alá tartoztak, illetve a XVIII. század végén tett saját hasonló értelmű vallomásukkal ellentétben úgy tűnik, hogy a zsidók a vizsgált század folyamán számtalan esetben arra kényszerültek, hogy különféle peres ügyeikkel a városi tanács elé járuljanak. Erről tanúskodnak az efféle üléseken készített jegyzőkönyvek, amelyek lapjain az 1750-es évektől kezdve lépten-nyomon találkozunk zsidó szereplőkkel. A bajai zsidók legtöbbször a már említett pénz- és hitelügyleteik kapcsán járultak a magisztrátus elé.

65 Nem egy esetben előfordult, hogy a zsidók egymás közti követeléseikkel is a városi bírákhoz fordultak. Simon Lőbl „Creditor Judaeus Bajensis" 1761-ben Marcus és Jacob Czoref bajai zsidók kifizetetlen tartozásaival állt elő.

66 1789-ben Leopoldus Spitzer az ugyancsak bajai zsidó Jacobus Pfeiffertől kérte vissza 100 forintos hitelének addig ki nem fizetett második felét.

67 Az esetek többségében azonban a zsidók a város nem zsidó lakosaival szemben álltak elő pénzügyi követelésekkel.

68 Az 1750-es években a bőrkereskedéssel foglalkozó Mojses Lebbl (Lebll) kereste fel többször ilyesfajta ügyekkel a bajai MOL С 59. III. 1797. Föns 98.; A boltok többségét a piactéren nyitották. Erről tanúskodnak Marcus Stern kereskedő kérelmei, amelyek arra irányultak, hogy a város engedélyezze egy, az apja (Israel Stern) piactéri boltja melletti újabb bolt megnyitását. (BKML IV. 1007. PJ. I. 352/1795. 319.; uo.: II. 22/1796. 8.) 1798-ban Isaacus Frank szintén a piactéren szeretett volna ócskavaskereskedést nyitni. (BKML IV. 1007. PJ. II. 406/1798. 153.) Különösen sok efféle üggyel találkozunk az 1789-től vezetett tanácstörvényszéki jegyzőkönyvekben. A Protocollum Judiciale két kötete maradt fenn a XVIII. századból. Az elsőt 1789-96, a másodikat 1796-1800 között vezették. (BKML IV. 1007. PJ. I-II.) Hivatkozásnál - ahol lehetséges - megadjuk a jegyzőkönyvi ügyiratszámot és az oldalszámot. BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 120.; Az említett Czoref testvérpár ugyanakkor több újvidéki, szegedi és kalocsai kereskedőnek is tartozott. (Uo.: 121, 124-125.) A hitelező zsidó másik pénzügyi vitája Franciscus Martinelly feleségével zajlott 1756-ban: BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 53-54. BKML IV. 1007. PJ. I. 64/1789. 29.; BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 164.; Leopoldus Spitzer egy évtized múlva zsidó szomszédjával, Lőbel Huszer-rel is összeveszett egy kertjeik határvonalán történő építkezés miatt. (BKML IV. 1007. PJ. II. 258/1798. 121-122.) Néhány esetben előfordult, hogy egyes zsidóknak saját adósságuk miatt kellett megjelenni a magisztrátus előtt. Példaként említhetjük 1752-ben „Mojses Judaeus" (BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 3-4, 10.) és David Lebll (BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 11-12.), illetve a század végén Isaak Fischl (BKML IV. 1007. PJ. I. 158/1794. 81.) tartozásait.