Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

86 Állandó bormérés a faluban és a határban lévő kocsmákban folyt, ezek mellett hol egyik, hol másik tanyában mérték a gazdák saját termésű boraikat. 1945 előtt a piacokon is gyakran lehetett látni bort áruló asszonyokat, akik a karjukon hordott edényből poharanként meleg bort kínáltak. A faluban 3 kocsma volt, ezek között az egyikben saját termésű, másik kettőben helyben vásárolt bort mértek. A pusztákon híresek és sokat emlegetett bormérő helyek voltak a bócsai határban, a Vadkert-Félegyházi út mellett a Pipagyújtó csárda, a puszta alsó végén a Szalma csárda, Orgovány-Bugac szélben, a Halas-Kecskeméti úton a Zöldhalmi csárda, a kismatkói úton a Zsindelyes, a halasi úton a Fakilincses, valamint a Morgó és a Cserepes. Ezek a vidék termésének jelentős részét forgalmazták, magas minőségű igényeket nem támasztottak, de a gazdák feleslegeit felvásárolni nem tudták. Cégérük a lófarok-szerűén összekötött és az épület homlokfaláról lelógó gyaluforgács volt, emellett néha szöveg: Holt megálj, itt a jó bor, itt igyál! Egyik adatközlőnk, Zelei János, 1915-ben saját bora értékesítésére kocsmát vásárolt és 11 évig mérte ott a bort. Emellett minden nap egy 20 literes kaszrolyban főzött birgepaprikás is elfogyott. Borkimérése igen jó hírben állt, különösen vásár idején alig lehetett elférni a korcsmában, anyagi befektetése busásan megtérült. A saját termés értékesítésének ez a módja biztosabb és jövedelmezőbb volt, mintha borkereskedők közvetítették volna a fogyasztókhoz a termést, de az ezzel járó tőkebefektetésre csak keveseknek nyílott módja. A fogyasztási adót havonként fizették a kimért borok után. Egy esztendőben, mire megjött az új termés, 200 h l-t is eladtak. Az állami borkereskedelem 1960-ban 3151 hl bort vásárolt fel a faluban.

27 Ekkor boraikat a gazdák egy tételben értékesítették. A literenkénti zugárusítást szigorú tilalmak gátolták. Kisebb mennyiségben csak rendkívüli esetben, főként betegek számára adtak el. E mellett a fogyasztás az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent, emiatt a bor társadalmi rangjából sokat veszített. A falu lakosságának átalakuló életformájával a szőlő termesztése a nagyüzemi formákhoz, feldolgozása az újabb technológiai eljárásokhoz igazodott, a felhasználás pedig a borfogyasztási szokások változásával az új társadalmi igényekhez alkalmazkodott. Bács-Kiskun megye fontosabb statisztikai adatai, 260.